Életrajza:

Adatok:

1906 - Kolozsvárra szerződik, Janovics Jenőhöz
1907 - Vígszínház
1908-1920 : Nemzeti Színház
1912 - első komoly átütő sikere - Knoblauch: Faun címszerepe
1918 - a Fasor Kabaréban is fellép
1921 - a Renaissance Színház színésze és rendezője
1922-1935 ismét a Vígszínház
1935-1961 a Nemzeti Színház tagja haláláig
1937 - a Nemzeti Színház örökös tagja
1946 - Nyugdíjba vonul
1955 - Érdemes Művész kitüntetést kap

Életútja részletesebben:

Család

"Ugye tudják, hogy Joanovics Gábor a családi nevem, és hogy Aradon születtem 1885-ben? Az apámat alig ismertem. Hatéves voltam, amikor meghalt. Zseniális ügyvéd volt, hét nyelven beszélt, még latinul is tudott. Én, ha agyon ütöttek se tanultam meg latinul. Se iskolába járni, se tanulni nem szerettem. Édesanyám egész életét nekem szentelte. Ő próbált nevelni, és még ma is úgy beszél velem, mint egy rossz, iskolakerülő gyerekkel. -1935-ben járunk ekkor - Hányszor kikaptam, mert mindig játszani akartam menni! Hiába, nem lehet segíteni rajtam, rossz fiú vagyok, ma is, holnap is, mindig csak játszani megyek..."

Gyerekkor

"...már ötéves koromban nagyobb úr voltam, mint most. Csizma és kesztyű nélkül ki nem mentem az utcára. A szüleim úgy vigyáztak rám, mint a szemük világára. Az anyám és az apám! Két ellentét, két szenvedő ellentét fájdalmas reményéből lettem én, az új ember. A más. A fékezhetetlen. A rakoncátlan, futkározó, ordító, lármázó, romboló - egyetlen rossz fiú. Rombolni, ez volt az életelemem és nem fékezhetett meg semmi, csak a mese. Volt egy csúnya, öreg vénlány cselédünk, akit órákig el tudtam hallgatni a kályha mellé kuporodva, amint újabb és újabb mesékbe kezdett. Ő volt az élő, a ragyogó, a megelevenedett MESE. Volt még egy szenvedélyem: a tükör. A tükör előtt játszani, meghalni, sóhajtani, imádni, nagyzolni, képzelődni, hazudni, mesét csinálni, és ezt többet és jobban csinálni, mint a többi maflán bámészkodó vérszegény gyerek - ez már tehetség, itt kezdődik végzetszerűen valami, és hogy ez hova vezetett és hova vezethet, ezt én röviden megírni nem tudom."

Iskolaévek

Iskoláit Aradon végzi. "... a középiskolák után Pestre jöttem a Színművészeti Akadémiára. 1906 virágvasárnapján megkaptam diplomámat, és azonnal Kolozsvárra szerződtem Janovics Jenő társulatához. Játszottam a régi, az első magyar épített kőszínházban, a régi Sétatéri Színkörben, és részt vettem az új színház megnyitásában is." Az akadémiai végzősök közt is feltűnést kelt képességeivel, jó színésznek tarja Hevesi Sándor is, és amikor meghallja, hogy Kolozsvárra szerződik, örül: "...nagyon helyes, hogy épp Kolozsvárra szerződik, mert ott majd, amennyire ez lehetséges, leszoktatják a beszédhibájáról"- tudniillik a végzésekor egyetlen hibájának a rossz dikcióját mondják. Kolozsvárott Ditrói Mór utódai nagy hangsúlyt helyeznek a tiszta, szép magyar beszédre, amely nem patetikus, hanem közvetlen és hibátlan.

A kolozsvári esztendő

Rajnai művészetének első kiemelkedő állomásává lesz az itt töltött kolozsvári esztendő. Eleinte persze nemcsak egy esztendőnek látszódott, sokkalta több nézett ki belőle, csak épp a sors akarta másképp. Az iskolapadból kikerült Rajnai számára meghatározó élmény együtt játszani az akkora már legendává vált Szengyörgyi Istvánnal, és igazgatója, Janovics Jenő is nagy hatással van rá. Ugyanakkor direktora is felfigyel tehetségére, amit jól példáz, hogy a később megírt "A farkas utcai színház" című könyvében így említi Rajnait: "...a fiatalok közt a legtüzesebb csikó Rajnai Gábor volt. Gyújtott a szeme, a haja olyan fekete volt, mint a szén. Testi ügyessége, mint egy akrobatáé. Lobogott benne a tehetség, és áradt belőle a humor. Nagy karrier vár rá..."
Parádés szerepek sorát bízzák rá már egészen fiatal színész korában. Egyebek mellett a Farkas utcai színház utolsó előadásában is játszik 1906. június 17-én, a Bánk bánban ő alakítja Ottót.

Emlékek Kolozsvárról

Kolozsvárott többek között az egyik hónapos szobában (albérletben) együtt lakik Somlay Artúrral, Király Ernővel, és rendkívül bohém körülmények között élnek. Az albérletük egy kocsma tőszomszédságában áll. Egyik alkalommal - meséli Rajnai - egy lelkes néző felismeri őket, amint épp a kapuban a zárral bajmolódnak színházba menet, és jó hangosan, hogy ők is hallják, ezt mondja a néző: "...na meg a Somlay és a Rajnai utolérhetetlenek." A kocsmából kilépő, hazafelé ballagó másik- némiképp illuminált- vendég megtorpanva megáll: "Jó, jó. A Somlai is jó, meg a Rajnai is jó, de azért a Kadarka se kiskutya!" Egyébként kifogyhatatlan a kolozsvári anekdotákból. Egy alkalommal - meséli - elmegy egy műkedvelő előadásra, ahol a főszerepet egy cipészsegéd játssza. Az előadás után bemegy és megkeresi az öltözőben a derék lábtyűkészítő művészt, és gratulál neki: "- Remek alakítás volt kolléga! - Kolléga? Hát maga is suszter?" Egyébként mindenki legnagyobb meglepetésére, igen hamar, Kolozsvár kedvelt színésze lesz- mondják talán túlzottan is. Akkoriban nagy társas élet zajlik Kolozsvárszerte, aminek örömeiben bőven van része, és lassanként szerepeiben úgy ünneplik, mint egy beérkezett nagyságot. A kolozsvári közönség azonban nem sokáig örülhet ennek a sokféle szerepben is sikert arató művésznek, mert a következő esztendőben már a Vígszínház tagjai sorában lehet találkozni vele. A Vígszínházon ugyan úgy Ditrói Mór keze nyoma látszódik, hisz annak idején a kolozsvári társulat nagy részének ideszerződtetésével alapozta meg a színház sikereit.

A Nemzeti Színházban

"1908. szeptemberében a Vígszínházhoz szerződtem, de csak két hónapig voltam tagja. Tóth Imre meghívott a Nemzeti Színházhoz, és a Vígszínház felbontotta a szerződésemet ígéretet véve, hogy egyszer majd visszajövök. Tizennégy év múlva tényleg beváltottam ígéretemet. A Nemzeti Színházban legnagyobb sikerem a Faun volt. 99-szer játszottam el ott, de közbejött a háború. Idegen szerző darabja volt és lekerült a műsorról."

Először a Vígszínházban

Kolozsvárról Pestre érkeztében a Vígszínház színészbejárója előtt ácsorog, várja, hogy majd leszólnak: jöjjön a szerződését aláírni. Minthogy nem sok embert ismer, így lenn várakozik. Ditrói Mór, a színház akkori igazgatója eközben épp azzal a problémával találja szemben magát, hogy legnagyobb sztárja és vezető színésze, az örökké pontos Fenyvesi Emil mégsem kerül elő előadásra, valamilyen fatális tévedés okán. Ditrói a szerződésére várakozó Rajnaihoz lép, és ellentmondást nem tűrően betuszkolja Fenyvesi öltözőjébe. Miközben a rettenetesen bő jelmezeket ráigazítják gombostűk segítségével, valaki az első felvonás szövegét olvassa fel, és fél óra múlva már Fenyvesi szerepében áll Hegedüs Gyula partnereként a színen, az Ördög című darabban. Hegedüs értesül a beugrásról, és tapintatból átugrik dialógusokat, amely változás megzavarja Rajnait, hisz addigra valamelyest memorizálta a szövegét. "A legnagyobb szemtelenség - dohog Hegedüs - hogy ez a lurkó odaszól nekem a színen, hogy hagyjam már őt is beszélni..."- emlékezik vissza az esetre Hegedüs Gyula. Ezzel a beugrással indul- a nem túl hosszúra nyúlt- első periódusa a Vígszínháznál. Külső megjelenése kapcsán félreértik képességeit, és hős-szerelmes színészként alkalmazzák, amely nem idomul az egyéniségéhez. Nem jó szerepeiben, és hamar átengedik Tóth Imre direktornak a Nemzeti Színházba. "Bródy Sándor így szól hozzám egy nap: - Fiukám, jöjjön a Nemzetibe, Tóth Imre hivatja. Van egy magának való szerep a Hófehérke című darabomban... Így léptem föl a Nemzetiben 1908 novemberében, és ismét megbuktam... Mondom, mindenáron szerelmes színészt akartak belőlem csinálni..."

A Nemzeti Színházban

A külseje megtévesztő, és folyvást a hős-szerelmes szerepkört kényszerítik itt is rá, amely nem sajátja. Egy véletlen hozza meg számára a változást, amelynek segítségével sikerül kitörnie a klasszikus dikció rákényszerített jármából. Egy ma már elfeledett szerző nem túl jelentős darabjának van egy elég szürkén megírt figurája, egy bizonyos Laczkovics kapitány. A házi színpadon zajló próbán hiányzik a Laczkovics kiosztott megszemélyesítője, és Rajnai fogja a rendezőpéldányt: elkezdi felolvasni és egyben eljátszani a figurát, mégpedig úgy, hogy Hevesi is felfigyel arra, hogy a szürke kis alakból miképp lesz remek, jó kis epizódfigura Rajnai kezei alatt. A darab végül is az ő szerepjátékával megy le, és a premieren Hevesi lelkesen magyarázza mindenkinek Rajnairól: "...kévem, hiszen ez egy nagyszevű, humovos kavatev színész..." A darab rövid életű, ám minden kritika egekig magasztalja Rajnai Laczkovics kapitányát, és egyszerre mint nagyszerű humorú jellemszínész bontakozik ki ebből a jelentéktelen epizódalakból.

A kezdeti sikerek

Laczkovics remek megszemélyesítésének hatására később Hevesi Sándor Móricz Sári bírójának Gedi szerepét osztja rá. Gediből, a falu versfaragó bolondjának szerepéből olyan realisztikus alakot formál, hogy az vezető szereppé lép elő. Aztán később egy másik Móricz-darab, a Magyarosan című egyfelvonásosának eléggé ellenszenves és tragikus tanítóját alakítja, kiemelt szereppé előléptetve azt is. Ugyan negatív a figura, de zord férfiassága erre a kellemetlen szerepre is alkalmassá teszi. A Nemzeti Színház egykori főrendezője Csathó Kálmán sok előadásban láthatja Shakespeare nagy klasszikus darabját, ám véleménye szerint élete legjobb Thybaltját Rajnai alakítja a Rómeó és Júliában. Pályája korai szakaszának csúcsát azonban mégiscsak a következő premieren- a Pathelin mester címszerepében - éri el, az akkoriban kevéssé ismert, és a még kezdő Vízvári Mariska partnereként. Pályája során ekkoriban ér egy sorsdöntő szerephez, amellyel tulajdonképpeni kirobbanó sikerét arathatja. Knoblauch nevű angol szerző Faun című groteszk játékának címszerepére kap megbízást, 1912-ben.

A "Faun" előzménye

Sokan és sokszor faggatják a későbbi sikerek tükrében, hogy tulajdonképpen miért is esik rá a választás. "...azt hiszem, hogy a tulajdonképpeni indítékot az adta rá, amikor a Lucretia Borgia előadásán Jászai Mari partnereként játszottam. Ő egy nagyot lökött rajtam, és én majdnem egy szaltóval repültem át a színpad túlsó oldalára." Valóban Rajnai furcsa, és szinte fantasztikus testi képessége a tulajdonképpeni ok. "...ha a művész tulajdonságait elemzem, arra kell gondolnom, hogy- az addigi hagyományokkal és megszólalásokkal ellenkezőleg- ő korát megelőzően képviselte a korszerű színjátszásnak azokat az alapelemeit, amelyeket csak manapság ismerünk meg, s amelyekben olyan követelmények érvényesülnek, hogy a művész ne csak színész, hanem "all round" tehetséggel felszerelt táncos, artista, és kitűnő jellemábrázoló is legyen" - írja kortársa Bálint Lajos Rajnairól.

Rajnai a Faun - 1912

Ez a Faun c. darab nem tartozik a jelentős irodalmi alkotások közé, telve van angol misztikummal, és vígjátéki elemekkel. Rajnai nem szimbolikus és misztikus figurát alkot belőle, ahogy eredendően talán szerzője szándékában áll, hanem egy hús-vér reális alakot látunk, aki akrobatikus testi ügyességgel mozog a színpadon. Hosszú idő után először ez a darab hoz teltházat a Nemzeti Színháznak, vagy ahogy Hevesi Sándor mondja: "...az első darab, melynek előadásaira roskadásig megtelt a színház..." Kosztolányi Dezső a darab premierje kapcsán a következőket írja: "...ezúttal külön strófákat kell írnom. Évekkel ezelőtt hozták fel Kolozsvárról, s egy szerencsétlen színházi politika mint amorózót szerepeltette. Ma látjuk, mit tud. Virgonc, eleven, humoros és groteszk, elejétől a végéig fáradhatatlan és bravúros, fürge, mint az evet, és ügyes, mint a majom..." Rajnai bravúros játéka teszi lehetővé, hogy a valóban sekélyes darab megérje a kilencvenkilencedik előadást. A századik előadásra nem kerülhet sor, mert közben kitört az első világháború. Knoblauch az ellenséges ország szerzője, és- mint olyan- tilalmassá válik idővel, tehát leveszik a műsorról annak ellenére, hogy jóval több teltház van a darabban. A Faun meghozza számára a döntő áttörést, mert innentől fogva karakterszerepek sorát játssza a Nemzetiben. "Filmen is eljátszottam. Volt benne egy tánc. Én, aki soha sem tanultam táncolni ezután úgy éreztem: minden muzsikát ki tudnék fejezni táncban! Nyizsinszkijék látták az előadást, s hívtak, menjek hozzájuk pantomimusnak..." - mondja a Faun kapcsán Rajnai.

Rajnai Gábor az akkor induló Színházi Élet címlapján

Rajnai Gábor Faun alakítása más szempontból a nevezetességek közé tartozik, ugyanis a frissen induló Színházi Élet című szakmai magazin első, induló példányának a címoldalára kerül fényképével, és Kosztolányi örökbecsű soraival kiemeli az ismeretlenségből a belső borítón, végleg. Rajnai Faunjával veszi kezdetét Incze Sándor főszerkesztő 1939-ig, a faji törvények miatti lap-betiltásig tartó, sikersorozatának. A Színházi Élet és Rajnai egymásnak köszönhetik a jó startot, ki jobban, ez ma nehezen eldönthető kérdés. Hogy a sztár sikerein "lovagol be" a köztudatba a lap, vagy épp Rajnai köszönheti országos ismertségét az akkor induló lapnak, talán ma már nem is érdekes. Rajnai a hazai színészórások közé emelkedik, míg Incze halálakor az USA-ban "Európa egyik legjobb szakmai lapjának szerkesztő"-jeként titulált tevékenységével magasodik mások fölé. Talán két zseniális ember pillanatnyi egymásra találása, ez a kezdeti indulás.

Az első világháború esztendei

Az első világháború idején aztán Rajnai maga is bevonul katonának, ám idővel könnyebben megsebesül, és leszerelik. A leszerelést követően filmkamerák elé áll több alkalommal is. Az elegancia, az utolérhetetlen charme és humor, amely oly jellegzetes Rajnai Gábor- tulajdonság, jól párosul azzal a képességgel, hogy mindezeket át tudja ültetni, át tudja menteni filmre is. Már több némafilm főszerepét játssza, amikor sor kerül a nagyszerű Jókai némafilm adaptációra: ő Az arany ember Krisztyán Tódora, 1918-ban. Az utolsó forgatási napon azonban majdnem végzetes baleset éri. Annak ellenére, hogy kitűnő lovas, felvétel közben egy síkos fahídon megcsúszik lovával, és lába félig az állat alá kerül. Szerepe szerint üldözői elől menekül és szőrén üli a lovat a vágta során, de egy patakhídnál, a nyálkás fagerendákon lova eldől, lovasát félig maga alá temeti. A lába a ló alá szorul, aminek következtében térdcsontja több helyen eltörik, amely majd egy esztendőre visszaveti a munkában is. Sőt egész életén keresztül viseli ennek nyomát. Időváltozáskor erős fájdalmai vannak, gyakran még színpadon is fel-felnyögve játszik, persze ügyesen leplezi, csak közvetlen partnerei vannak tisztában ennek eredetével, mialatt ő vidáman tovább játssza a szerepét. Persze balesete sokkal rosszabbul is végződhetett volna, de ma már erre senki sem gondol. A háború befejeződésével egy időben gyógyul fel ő is.

Faun II. 1920-1921. a Renaissance Színházban

Felépülését követően, amikor visszatér a Nemzeti Színházba Ambrus Zoltán az igazgató, és azt a kérést, miszerint a Faun szerepének sikerét folytathassa tovább az elkövetkezendő évadban, Ambrus elutasítja mondván: "ilyen hitványságot" ő itt bizony elő nem ad. Rajnai azonban ragaszkodik sikerdarabjához, így nem szerződik le a következő szezontól a Nemzetihez, hanem leköti magát a Renaissance Színházhoz, amely valóban száznál is több előadásban biztosítja a darab, illetve Rajnai személyes sikerét. Félő, hogy a most már kitűnő képességeiről bizonyságtevő művész a kelleténél túlságosan jobban beleragad ebbe a kicsit fantasztikus alakba, és ez a szerep meghatározza majd egész művészetét. Ám- hála Rajnai tehetségének- nem így történik, mint írja Bálint Lajos ; nem hiába vallja egy életen keresztül mesterének és példaképének Újházi Edét és Pethes Imrét. Az a realizmus, amit tőlük tanul- főképp idősebb korában- felszabadítja a sikerélmények hatásai alól, és a folytonos megújulni vágyás irányába hajtja.

A Vígszínházi 13 esztendő

A Faun- szériát követően leszerződik a Vígszínházhoz, amelynek 13 esztendeig tagja marad. 1922-től 1935-ig nem ő válogatja a szerepeit, hanem sorra játssza a kommersz és jó daraboknak a főalakjait, a Noszty fiútól egészen Szenes Béla vígjátékok férfifőszerepéig mindent, és még idősebb korában is tud ezekhez az alapjában véve sablonos figuráknak a megjelenítéséhez hozzáadni valami megmagyarázhatatlan pluszt, ami érdekessé és színessé teszi alakítását. Egyebek mellett játssza a Pygmalion Higgins professzorát 1928-ban, 1929-ben pedig Molnár Ferenc Egy, kettő, három c. vígjátékában mint "tökéletes Taxisofőr" jelenik meg Góth, Törzs Jenő, Gombaszögi Frida (ex-neje), és Makay Margit partnereként. 1930-ban Hegedüs Gyula és Gombaszögi Frida oldalán játszik Hunyady Sándor Feketeszárú cseresznye című drámájában. Utolsó vígszínházi szerepe a Kaland (351 előadás) című dráma orvosprofesszora, amellyel nem csak önmagának, hanem színházának is nagy sikert arat.

Rajnai Gábort a Színművészeti tanárának javasolják, ám nem kapja meg az állást

1934 júniusában Ódry Árpád az alábbi felterjesztést intézi a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumhoz Rajnai Gábor tanári kinevezése tárgyában: "Fáy Szeréna tanár elhalálozása következtében üresen maradt tanszéke mind ez ideig betöltetlen maradt. Ezen főfoglalkozású tiszteletdíjas tanári megbízatásra van szerencsém Rajnay Gábor urat, a Vígszínház tagját melegen ajánlani. Rajnay Gábor a Színművészeti Akadémián és a Nemzeti Színházban szerezte meg azt a kvalifikációt, amely őt az ország kiváló színészei közé emelte, és személyes meggyőződésem van arról, hogy műveltségét és tanulmányait a magánéletben fejlesztette. Ezenfelül tiszta, hazafias életű művész, aki a Színművészeti Akadémiának igen nagy nyereséget jelentene." Rajnai Gábor köztudottan nem kapta meg tanári kinevezését.

1935-től a Nemzeti Színházban

1937-ben eljátssza Herczeg Ferenc Kék róka reprízének címszerepét Bajor Gizi és Kiss Ferenc, Jávor Pál, Rápolti Anna partnereként. A bemutató kapcsán írja Kárpáti Aurél: "Rajnai Gábor gazdagon árnyalt, tökéletes művészi játéka pedig külön értéke a megnyitó előadásnak..." Több mint 265 előadást ér meg a darab. Bajor Gizi és Rajnai..." ez a két ragyogó művész ebben a III. felvonásnak legalább a háromnegyedét kitevő párjelenetében olyan méltó partnerre talált egymásban, és úgy játszotta meg a jelenetet, hogy teljesen a való élet benyomását keltette. Nem szöveget játszottak, hanem drámai helyzetet, aláfűtve mélyen átérzett, izzó erotikával, amely az egésznek izgalmas feszültséget adott. Ennek a jelenetnek a kulcsa, és ezt a kulcsot Rajnai Gábor találta meg" - írja Csathó Kálmán. "Tulajdonképpen nem is volt partner, ő maga volt a színház! Tökéletes volt a maga nemében, ösztöneiben és érzéseiben" - nyilatkozza Rajnai Bajor Giziről. Bár Bilicsi Tivadar- aki partnere számtalan előadásban- állítja ,ezek a sorok éppúgy igazak Rajnai játékára is. Hatalmas szériákat ér meg Rajnai főszerepléseivel menő darabok sora. Bajor Gizivel egyébként egy másik darabban is sikerrel szerepelnek. 1937 őszén, a Nemzeti Színház Kamaraszínházában egy Herczeg Ferenc ősbemutatón játszanak együtt, ahol az Utolsó tánc Boronkayját alakítja Rajnai, lenyűgöző párost alkotva Bajorral (Juci szerepében). Maga a cselekmény egy fordulatokban bővelkedő szerelmi négyessé bonyolódik, amelyben a férj és a feleség közötti kapcsolat, az őszinte és természetes játék estéről estére lenyűgözi a közönséget. Both Béla a játékmestere, és Pethes Sándor mellett Petheö Attilát láthatják a Kamarában, 181 estén keresztül. Ez a Nemzeti Színház akkori előadásainak nézőszámát tekintve is jelentős sikernek könyvelhető el. A Feleség c. produkció viszont Rajnaival a főszerepben 200 előadást ér meg, ami minden várakozást felülmúl. 1937-ben a Nemzeti Színház örökös tagjává választják- a Nemzeti Színház fennállásának 100. évfordulójával kapcsolatos ünnepségek során.

Rajnai Gábor és a film

"Úgy emlékszem 1914-ben, hogy a New York kávéházban odajön hozzám egy sovány, kitaposott nadrágú fiatalember s megkérdezi, van-e kedvem filmen játszani. Volt kedvem. A fiatalembert Korda Sándornak hívták..." - meséli egy riportban Rajnai Sir Alexander Kordáról, és filmezéseinek kezdeteiről. Számos némafilmet eljátszik (9), köztük a számára oly balvégzetű Aranyembert is, ahol- a már említett és egy életre kiható- lovasbalesetet szenvedi el. Az 1945 előtti időszakban összesen 56 filmben játszik többnyire főszerepeket, címszerepeket adva, amely szám a háború előtti magyar filmgyártásban rekordnak számít. Ebből az 56 filmből 9 a némafilmek idején készül el, a többi már a hangosfilmgyártás idején. Gróf Axamenti tábornok, Behenczy báró, Lipót főherceg, Füzessy földbirtokos, nyugalmazott ezredes; Maleczky ezredes, Takács ezredes, aztán jó néhány filmben ő a jó nagybácsi, aztán dr.Sáfrány Béla, az ügyvéd; máskor Dombay az ügyvéd, uzsorás, bankigazgató... változatos figurák. A magyar hangosfilmek snájdig gavallérjai, bohém kujonjai, ártatlan svihákjai néznek ránk filmfelvételekről, de minden alakítása mögött felsejlik az irónia, sőt gyakran a mélységeket felmutatni képes önirónia. A három sárkány-ban, vagy A kölcsönkért kastély-ban elszegényedett és minden turpisságra kész földbirtokos dzsentri karikatúráját adja ellenállhatatlan kedvességgel, méltó társául Kabos Gyulának. A Noszty fiú...-ban a minden hájjal megkent öreg Nosztyt személyesíti meg Jávor Pál, Simor Erzsi és Bilicsi Tivadar partnereként. Élete során összesen 76 film készül vele. A háború előtt 56, 1945-től haláláig 20 magyar játékfilmben szerepel még, figyelembe véve, hogy 1946-ban visszavonul a pályától, már nyugdíjasként játssza utóbb, ezeket a filmszerepeket. A háború előtti magyar film világának egyik legfoglalkoztatottabb férfiszínésze.

Rajnai Gábor a vadász és magánember

Magánemberként két szenvedélye van, az egyik a vadászat, a másik a kertészet. Órákig tudja mesélni a vadászkalandjait, és szarvasbőgés utánzásában utolérhetetlen. Szinte állandó vadásztársa- akivel évtizedekig járja az erdőt- Csathó Kálmán a Nemzeti egykori főrendezője, így mesél Rajnairól: "... szenvedélyes vadász volt például, gyerekkora óta kitűnő puskás, de kitartás nem volt benne. Akárhányszor megesett, hogy reggel kilenckor elindultunk azzal, hogy járunk legalább négy-öt órát, ő azonban már délelőtt tízkor leült az árokpartra, hogy fáradt. Pedig már az indulásnál sem volt pontos... Tagja, amolyan külső tagja volt a zebegényi területnek is, de szarvast például, ami komoly testi fáradtságba kerül, nem lőtt soha. Inkább kedvelte a magaslesből való disznólövést, meg az őzbak-leseket. Kitűnő lövő volt, hibázni nagyon ritkán hibázott, de utánajárni a vadnak nem szeretett. Az fárasztotta, mint minden a világon, még a játszás is, ám ha a művészet szólította, rögtön valami csodálatos akaraterő és energia szállta meg. Sóhajtozva, összetörve, betegen üldögélt jelenetközökben a kulisszák mögött, de ha az ügyelő rászólt: - Rajnai úr, egy perc múlva végszó! - egyszerre felugrott, és úgy dobott le magáról húsz-huszonötévet, mintha csak a térdére borított pléd lett volna, hogy aztán mint valami húszéves ifjú perdüljön be a színre. De ilyen volt társaságban is, ha jó kedve kerekedett és nem fájt semmije."

A barát, kollega, és családfő

Ha épp pillanatnyilag semmilyen testi baj nem gyötri, ő tartja szóval az egész társaságot, vérében van a mulattatás - mondják - páratlan kedéllyel tud elmondani alapvetően jelentéktelen históriákat, amelyek azonban az ő előadásában válnak felejthetetlenné. Örök anekdotázó. Első felesége Gombaszögi Frida, akivel a házassága pályája elején, mindjárt a szerződésének első évében köttetett. Szemtanuk, barátok harmonikus, egymást kiegészítő párt látnak bennük. Rajnainak valószínű nyárspolgári hajlandóságai vannak, csönddel, nyugalommal, ám ez a Gombaszögi nővérek körében nem valósulhat meg, ráadásul felesége egy kedvelt színésznő is hatalmas társadalmi élettel, jövés- menéssel, fogadásokkal. Rajnai nem kedveli az effajta változatos és forgalmas életet magánéletében. "Kolozsváron belefáradtam a társas életbe, most pedig belefáradtam a házaséletbe" - mondja válása kapcsán Bálint Lajosnak. Később második házassága már Edith asszonnyal valóban egy életre szóló kapcsolat. Számtalan filmszerepeiből vásárol magának a Hűvösvölgyben, a Tárogató utcában egy villát. Öt gyermek (fogadott), és eleinte 19, később 21 unoka örült Tátinak, ahogy becézi családja.

II. Világháború idején

1943-ban, az 58 éves családfőt a haza szolgálatára behívják katonai szolgálattételre. A Nemzeti Színház nagy művészének- hogy mi keresnivalója van egy katonai raktár előtt, miért van szüksége a hazának arra, hogy ott silbakoljon éjszakánként katonazubbonyban, ezek a nehezen megválaszolható kérdések körébe tartoznak, minden esetre az a tény hogy frontszolgálatra nem vezénylik, sok jó filmfőszerep eljátszását teszi lehetővé számára, megmentve egy színész óriást a magyar kultúra számára. Viszont sok színész-kollégája veszett oda katona zubbonyban, rossz tábornoki döntések következményeként elrendelt támadás, vagy épp "tervszerűen végrehajtott visszavonulás" során, a fronton, vagy épp a front közelében, ekkortájt.

1945 után

Közvetlenül a háború után már játszik a Nemzeti Színház színpadán újra. Ám egy esztendő multán nyugdíjaztatását kéri. 1947-ben eljátssza Várkonyi Zoltán, akkori igazgató felkérésére a Művész Színházban Zerkovitz Béla Csókos asszony című operettjének Tarpataky báró szerepét. Nagy sikerrel és egyéni bájjal énekli esténként belépőjét: "Van a Bajza utca sarkán egy kis palota" Partnere, Bilicsi Tivadar Kubanek hentesmester szerepében élvezi Rajnai játékát. Alaposan kikomédiázzák magukat a darab során, hisz majd minden este más és más ötlettel lepik meg egymást. Hol egy kellék nem ott van, ahol kéne lennie, hol valami más van helyette vagy szövegcserével élnek, szóval nemcsak a közönség, ők is jól mulatnak a több mint száz előadást megért széria kapcsán. Gabi bácsi ellenállhatatlan furfanggal kedveskedik kollégáinak, és biztosítja az állandó jó hangulatot a színpadon. Később Gárdonyi Géza Ida regénye című darabjának zenés változatában alakítja Ó Péter bornagykereskedő rusztikus alakját.

Visszavonultan

Aztán egy nap- számunkra igen korán- eltöri prosperói varázspálcáját, és végleg visszavonul a színpadtól családja körébe, és szeretett őszibarackjai társaságába hűvösvölgyi villájába. Innentől fogva nehezen mozdul ki kertjéből, házából. Filmszerepeket vállal egyedül. Korábban is szenvedélyes kertész hírében állt már, de nyugdíjaztatását és visszavonulását követően jószerivel családjának és a kertnek él. Büszke gyümölcstermesztő tudományára, de legbüszkébb a kertjében termett őszibarackjaira és almáira. Tavasztól késő őszig már reggel 6 órakor kint tevékenykedik a gyümölcsösben Kasza Imre bácsival, öreg kertészével és famulusával, aki a Kunságból kerül hozzájuk hosszú évtizedekkel korábban már, és aki egészen Rajnai haláláig munkatársa a kertben.

Filmszerepekben

Utolsó filmszerep szériáinak egyik jelentős állomása a Déryné (1951) című filmben, Laborfalvi Benke József színigazgató alakjának megszemélyesítése. A magyar színészet úttörőiről szóló filmben színészt alakít, akit mindig is szeretett játszani. Színész színészt alakítva élete tapasztalatát sűríti össze játékában. Mondják kollégái, hogy a Dérynét ünneplő fáklyás tömeghez intézett beszéde a helyszínen, a forgatás során is megkönnyeztette a jelenlevőket, nem is kellett megismételni a felvételt. "Méltó volt a nagy művészhez ennek a sokat szenvedett aktornak a remek formálása" - mondja Bilicsi, a szemtanú.
Eljátssza Móricz Zsigmond Rokonok című regény filmváltozatának Polgármester szerepét, amelyért Érdemes Művész kitüntetést kap. Utoljára az Éjfélkor (1957) című film kapcsán lép kamerák elé, Jakab bácsi figurájával búcsúzik a közönségtől. Haláláig már sem színpadi, sem filmszerepet nem vállal. 1960-ban újságírót fogad, amikor 75. születésnapján köszönti a "Film Színház Muzsika" című szakfolyóirat képviselője, eladdig a sajtó képviselőit sem nagyon látja szívesen.

Rajnai Gábor halála

Elégedett életével, tartalmas és sikerekben gazdag művészettel ajándékozta meg az ég. 1961. július 10-én, hetvenhat éves korában megtér az Úrhoz.
"elment hát a Faun is... emlékezik a sajtó - örökre eltávozott a nagy művész, akit 1945 után már közönség színpadon alig-alig láthatott, filmen is csak jó néhány esztendeje utoljára" - mondja a nekrológ. Rajnai a nagy magyar színészgeneráció egyik utolsó képviselője, pályájának több mint negyven esztendeje Jászai Maritól és Szentgyörgyi Istvántól ível át Pécsi Sándorig, és Sinkovits Imréig. Emlékiratait hosszú esztendőkön keresztül készíti, gyakran olvas fel belőlük kollégáinak egy-egy részt, összességében azonban kiadatlan marad, jelenlegi fellelési helye sem ismeretes, pedig számos apró adalékkal gazdagíthatná a magyar színházi kultúra világát jó kedélyű írásai által. Emlékezéseinek egy részét rádióelőadásokban is elmondja, igaz még a háború utáni esztendőkben, a Kossuth Rádióban.

"Büszke és boldog vagyok, hogy magyar színész lehettem" - mondja a Nemzeti Színház 100 éves fennállásának alkalmával a sajtóban, 1937-ben, majd így folytatja - ...hálás szívvel gondolok erre a Nemzeti Színház jubileumán is."

Írta, és szerkesztette: Takács István
Technikai lektorálás: Dévényi Ildikó

Forrásjegyzék:
Magyar Színházművészeti Lexikon - Akadémiai Kiadó, Bp., 1994.
Bilicsi Tivadar: "Hol vagytok ti régi játszótársak?..." - Gondolat Kiadó, Bp., 1982.
Színészmúzeum / Rajnai Gábor - Magyar Színházi Intézet kiadása, Bp., 1981.
Bálint Lajos: Mind csak színház / Rajnay Gábor - Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp., 1975.
Hont - Staud: Színházi Kislexikon - Gondolat Kiadó, Bp., 1969.
Illés Jenő: Színészarcok a közelmúltból / Thurzó Gábor: Rajnai Gábor - Gondolat, Bp., 1968.
Csathó Kálmán: Írótársak között - Bp., 1965.
Thurzó Gábor: A faun - Film Színház Muzsika, 1965. 48. sz.
Anonym: Faun is elment - Rajnai Gábor halálára - Film Színház Muzsika, 1961. július 14.
Dalos László: A 75 éves Rajnai Gábornál - Film Színház Muzsika, 1960. május 6.
Kárpáti Aurél: Színház - Gondolat Könyvkiadó, Bp., 1959.
Rajnai Gábor: Rossz fiú vagyok... - Színházi Élet, 1935.
Dr. Németh Antal: Színészeti Lexikon - Győző Andor kiadása, Bp., 1930.
Kosztolányi Dezső: Rajnai Gábor - Színházi Élet, 1912. December 1. - a nyitó, első szám!

Kitüntetései: a Nemzeti Színház örökös tagja - 1940., Érdemes Művész - 1955.