Rákosi Ferenc

Életrajz
Színházi szerepek
Foto
Szakirodalom

Rákosi Ferenc, Riesz Ferenc Vencel Színész, rendező
Rákosy Ferenc, valamint Rákossy Ferenc néven is szerepelt

Született:
1870. július 30. Budapest, Magyarország,

Elhunyt:
1950. október 24. Szatmárnémeti, Satu Mare, Románia
Neje: Kohut Ludmilla (Lula) színésznő
(1879. szeptember 16. Kassa - 1950. január, Szatmárnémeti.)

Életrajza:

Adatok:
1892. október 1-én lép fel először Makó Lajosnál Szegeden
1894 - 1895 - segédszínész Szatmárnémetiben
1895 - vizsgát tesz, innentől fogva okleveles színész
1898 - Kassán színész
1899-1904 - Kassán valamint Pécsen, Kaposváron is játszik
1902 - Kassán megnősül, Kohut Lula kolléganőjét veszi feleségül
1902-1910 - Nádasy József társulatában, Pécs, Kaposvár, Mohács, Marosvásárhely, Brassó.
1911-1915 - Füredi Béla, Pécs-Nagykanizsa társulatának tagja feleségével
1915-1918 - Nádassy társulatával, Makó, Szabadka, Újvidék, Zenta, Sopron, Szombathely.
1918-1919 - Szatmárnémetiben Kovács Imre társulatának tagja
1919- 1923 - Szabadkay Józsefnél játszik Szatmárnémetiben
1924-1925 - ismét Kovács Imrénél, a szatmárnémeti társulatában játszik továbbra is
1925-1927 - Szatmárnémetiben, Szendrey Mihály, majd Földes Mihály igazgatásával
1930. április 20. - színészi működésének 40. évfordulója alkalmából díszelőadást rendeznek
1943. október 20. - városában búcsúelőadást tartanak a 73. éves Rákosi Ferenc tiszteletére
1950. január - feleségének halála
1950. októbere - a 80 esztendős Rákosi Ferenc halála

Összefoglaló:

Pesten született, a Terézvárosban iparosember fiaként. 22 éves, amikor színpadra lép, és 25 esztendősen szerzi meg a hivatalos passzust is erről. Vidékre kerül, Pécs Kaposvár, Szeged, Makó, Újvidék, Zenta, valamint Kassa, és Szombathely működésének állomásai. 1918-tól fogva pedig Szatmárnémeti színházának a tagja, és tagja marad nyugdíjaztatásáig. Az első nagy háború után pedig vállalja a kisebbségi színjátszást, nem megy haza Budapestre, ahol született, és ahová joga volna visszatérni, és ahol minden bizonnyal nagy anyagi és erkölcsi megbecsülésben is részesülhetne, sőt filmezhetne is. Marad, és szolgálja a magyar nyelvű kultúrát ezernyi megszorítás közepette is. A romániai magyar színészként pedig meglehetősen elszigetelődik a magyarországi művészeti élettől. Itthon nem tartják számon, nem is ismerik művészetét. Odahaza Szatmárnémetiben viszont annál nagyobb szeretet övezi, amelynek köszönhető, hogy nagy nyomorában is emberként tudott megöregedni.

Életrajza:

Ifj. Riesz Ferenc Vencel 1870. július 30-án született Budapesten. A terézvárosi római katolikus plébánián keresztelték meg augusztus 4-én. Édesapja Riesz Ferenc asztalosmester, fia születésekor 31 éves, édesanyja Kovachich Jozefa 27. éves, budapesti német varga leánya. A magyar királyi belügyminisztérium 1903. március 4-én kelt 22152. sz. engedélye helyt adott ifj. Riesz Ferenc kérésének, melyben vezetéknevét hivatalosan Rákosira változtathatja. A minisztériumi engedélyt megelőzően, mint segédszínész évekkel előtte a Rákosi, Rákosy, Rákossy neveket használta. Mi itt az első, az engedélyen szereplő változatot fogjuk használni azzal a megjegyzéssel, hogy a korabeli sajtóban, fényképeken és színlapokon szeszélyesen jelent meg mind a három változat.

Városok, igazgatók

A Magyar Színművészeti Lexikon szerint 1892. október 1-én lépett fel először Makó Lajosnál.
Rákosi Ferenc tehát Makó Lajosnál Szegeden kezdte színészi tanulóéveit. Jobb mesterre nem is akadhatott abban az időben, mint az igen művelt, igényes, nagy tudású Makó. Tény, hogy kitart igazgatója mellett és az 1894 - 1895. színi évadban segédszínész a már Szatmárnémetiben működő Makó Lajos társulatában is, amelynek többek között Andorffy Péter, Latabár Endre is tagja.
Alkalma volt találkozni itt Szatmárnémetiben a város szülöttjével, Arányi Dezsővel, az első magyar tenoristával, aki igazán jelentős nemzetközi pályát futott be. Éppen hetivásár volt Szatmárnémetiben 1895. március 13.-án szerdán, amikor Mascagni: Parasztbecsület című operájában Alfiot Veress Sándor, Turridut pedig Arányi Dezső énekelte az akkor még újnak számító - ma Északi Színház - épületében. Volt kitől tanulnia a fiatal segédszínésznek Szatmáron is, hiszen itt vendégszerepelt a Sárközújlakon született Bakó Lajoson kívül Csillag Teréz, Török Irma mindhárman a budapesti Nemzeti Színház tagjai. Rákosi Ferenc 1895-ben levizsgázik okleveles színész lesz.
Ezek után pályáján két korszak figyelhető meg, az első, amikor gyakran váltja a társulatokat és igazgatókat, nevezhetjük a kalandozások korának, és a másik a szatmárnémeti korszak, amely 1918-tól nyugdíjazásáig, illetve haláláig tart. Tegyük hozzá, hogy ezt megelőzően már játszott Szatmáron egy évadot Makó Lajosnál, és ekkor szerette meg ezt a várost.
Nem tudtuk kinyomozni hol és kinél töltötte a felszabadult színész az első 1895-1898 közötti időszakot. Pályája követhetővé a Nádasy Józsefhez fűződő időszaktól válik, akivel 1898-ig Kassán, 1899-től 1904-ig Pécsen, Kaposváron dolgozik. Közben rövid időre elhagyja Nádasyt.

Kassa, Új utca 28

Pécs és Szatmárnémeti mellett Kassa játszott döntő szerepet Rákosi Ferenc életében, itt ismerkedett meg későbbi feleségével Kohuth Ludmillával. Rákosi 1901-ben Kassáról (Kovács utca 36. szám) címezi leveleit Kassára Kohuth Ludmillának, ami a személyes együttléti éhségre utal, hiszen a levél megírásának pillanatában mindketten ugyanabban a városban tartózkodtak. Több, mint félszáz szerelmi vallomást tartalmazó képeslap tanúskodik erről a szerelemről.
Kassán lakott a Kohuth család és a szépséges Ludmilla kisasszony (1880. szeptember 16-án született), Kuhut József vászonkereskedő és Bulla Julianna lánya. Ide érkeztek Rákosi Ferenc első szerelmes levelei Kohuth Ludmillához. Kettejük egyezsége szerint, Ludmilla feltépte a leveleken lévő bélyeget, mert a két szerelmes legtitkosabb üzeneteit a bélyeg alá rejtette.
Kohuth József vászonkereskedő és Bulla Julianna házasságából tizenegy gyermek született, két fiú - József és László - és kilenc lány. Ludmilla volt az elsőszülött, a legidősebb a tizenegy között. József az első világháborúban esett el. A másik fiú László, szép kort élt meg. Arról volt ismert, hogy kitűnően zongorázott. Kubinyi Anna meséli - a Rákosi család házigazdájának lánya - hogy Kohuth Laci bácsi el-el látogatott a szatmárnémeti Jókai utcában lakó Rákosiékhoz, "olyankor átjött hozzánk is Laci bácsi és gyönyörűen zongorázott. Klasszikusokat játszott, főleg Chopint. Sohasem nősült meg, amit testvére Mária sem ment férjhez, aki később ide költözött Rákosiékhoz."
Ludmilla színészi tehetsége a Bulla ágból származhat, abból a családból, ahonnan Bulla Elma a Vígszínház, majd a Néphadsereg Színház ismert Kossuth-díjas művésznője.
Minden bizonnyal az udvarló, Rákosi Ferenc unszolására döntött véglegesen Ludmilla is a színi pálya mellett. 1902-ben lépett először színpadra, abban az évben, amikor összeházasodott Rákosi Ferenccel.
Rákosi Ferenc színművész Kassán Szendrey Mihály társulatának a tagja 1901/1902-ben. Szendrey 1899 óta igazgat Kassán. Rákosi találkozik majd vele egy negyedszázad múltán Szatmárnémetiben is. A Szendreyvel való együttműködés idejére mindkét alkalommal családi esemény is fűződik Rákosi életéhez. Kassán következik be Rákosi Ferenc életének legfontosabb döntése, feleségül veszi Kohut József kereskedő lányát Ludmillát. Az unoka most is őrzi az esküvői meghívót, melynek szövegét itt most közreadjuk:
"Van szerencsénk tisztelettel meghívni lányunk Lulanak Rákossy Ferenc úrral, a kassai Nemzeti Színház tagjával, 1902. évi február 8-án du. fél 5 órakor a kassai székesegyházban tartandó esküvőjére."
Színészházasságot kötöttek a kassai székesegyház történelmi falai között. Valódi házasság, valódi esküvő volt, amely holtomiglan-holtodiglan fogadalmi pecséttel zárult, és a római katolikus egyház törvényei szerint szentség és felbonthatatlan maradt.
A házasságkötési kedv átragadt a kassai színigazgatóra is. Két hónap múlva 1902. április 10-én Szendrey Mihály is megnősült. Feleségül vette Rontay Boriska énekesnőt. Azonban a társulatnak meg kell élnie, ezt pedig Kassa önmagában nem tudja biztosítani. Nincs más választás, mint a városról-városra való folytonos utazgatás. Júliusban Marosvásárhelyen, Segesváron játszik Szendrey együttese. Ezzel valójában le is zárul a kalandozások kora Rákosi Ferenc és családja életében.
A következő öt évadban a Rákosi család (1902/1903, 1903/1904, 1907/1908, 1908/1909, 1909/1910) Nádasy Józsefnél játszott eleinte Pécsen, Kaposváron, Mohácson, Marosvásárhelyen és Brassóban. Nádasy több tekintélyes pályázó közül egyhangúlag kapta meg a pécsi színházat. Erős társulatában Angyal Ilka, Bogyó Ilona, Feledi Boriska, H. Lévay Berta játszott. Időközben megváltoznak a célvárosok, mert Sopronban, Szombathelyen, Makón, Zentán játszanak. Néhány a korabeli szerepei közül: Keller hadnagy (A császár katonái), Tardos Jákó (A komédiások), Hegedűs (A sárga csikó), Tom (Dollár hercegnő).
1907-ban Rákosi Ferencné Kohut Ludlilla, színésznő Orosházán játszik, igazolják az oda címzett levelek. Aztán Ludmilla beteg lesz és az óvodáskorú Mancikával hazautazik Kassára. 1911/1915-ben Füredi Béla Pécs - Nagykanizsa társulatának tagja Rákosi Ferenc feleségével Kohuth Ludmillával együtt. Kivételt képeztek azok az évek, amikor Ludmilla gyermeket várt vagy babázott. Ebből az időszakból szármatik az alábbi két postalap. A család Pécsett tartózkodott (Mária utca 32) Rákosi Ferenc pedig éppen Nagykanizsán játszott.
Nagykanizsa 1915. júl. 13. "Én már írtam, talán nem kapta meg? Most nem kaptunk csak acontot, majd hétfők fogunk kapni fizetést. Mi újság Pécsen? Hogy érzik magukat? Nem unalmas színház nélkül? Itt (Nagykanizsán) a színház idáig jól megy. Az első bevétel 90, a második 400, a tegnap is 400 korona. Csak így menne a héten! Csókolom a gyerekeket. Csókolom. (olvashatatlanul: Rákosi Ferenc)"
1915-ban a Rákosi lányok anyuka kezével és szavaival fogalmazták meg a születésnapi jókívánságokat: Pécs 1915. "Édes Apukám! Fogadja drága születésnapja alkalmával sok szerencsekívánataimat. Adja az Isten, hogy minél előbb láthassam drága jó szüleimet. Ezt kívánja és drága kezeit csókolja hű leányuk Mancika és Ilike"
Az 1911/1912 és 1912/1913-as színi évadban Füredi Béla Pécs - Nagykanizsa társulatának tagja Rákosi Ferenc és felesége. Úgy tűnik ekkor Pécs mellett döntenek, ott akarnak letelepedni, mert nem mennek tovább az előző igazgatóval. Itt született meg leányuk Ilona.
Az egyik pécsi színházi néző, ifj. Vogl János kőfaragó, 1911. január 23-án kelt levelében szinte rendelést küld a művésznek: "kérlek postafordultával megírni, hogy milyen jó számokat fogsz leadni, nem színielőadás lesz, hanem kabaré, valami nagyon jót találj ki." És Rákosi Ferenc a képeslap túloldalára már írta is az ötleteit. Tény az, hogy ahol megfordult előkelő nevet szerzett magának művészetével.
Mindketten visszatérnek Nádasyhoz Sopronba, Makón, aztán 1918-ig Szabadkán, Újvidéken dolgozott feleségével együtt. Zenta, Sopron, Szombathely, Makó volt a nevezetesebb állomáshely, kisebb településekre is kiszállt a társulat.

Rákosi Ferenc szatmárnémeti korszaka

A másik korszak Szatmárnémetihez kötötte, függetlenül attól, ki volt itt az igazgató. Megszerette a várost és ezt megérezte a szatmárnémeti színházi közönség is. Itt telepedett le, itt bérelt lakást a Mátyás király utcában, később a Vörösmarty, majd a Jókai utcában, hogy végül a hídon túli római katolikus temetőben találja meg végső nyughelyét.
1918/1919-ben Szatmárnémetiben Kovács Imre társulatának tagja, mint operett buffó. Barta Lajos Örvényében Bodenlosz ácsmestert, az Édes apukában Tarhonya Bódogot, a Csókpirulákban Bracksont, Lehár Pacsirtájában Török Pál gazdát, a Bob hercegben a Táncmestert, a Denevérben Frosch börtönőrt, Hejermans Reményében Cobust játszotta. Ezen kívül több vígjátékot és bohózatot rendezett.
Sok-sok szerep, nagy sikerek. Mégis az évad egyik legjelentősebb, talán helyi mércével mérve színháztörténeti előadása Hejermans Hermann Remény című halászdrámájának bemutatója, amely 1919. január 3-án Torday György rendezésében került a szatmárnémeti közönség elé. Hejermans holland író darabjával 1903. májusában találkozhatott a magyar közönség Budapesten annak a Reinhadnak a rendezésében, akinél Jakabffy Dezső a szatmárnémeti színház későbbi bonvivánja, majd igazgatója tanult. A szatmárnémeti előadást mégsem Jakabffy, hanem Torday György rendezte Hevesi Sándor fordítását felhasználva. Az elnyomottak, a kiszolgáltatottak, a megalázottak drámája nem hozott kasszasikert Kovács Imre igazgató számára, de ő nem is számított anyagi nyereségre. Annak a valószíműsége is kicsi volt, hogy a fényűző életet élők alvó lelkiismerete felébred a dráma hatására, de azok a cselédek, akik a karzaton ültek összeszorított szájjal nyelték könnyeiket és napokon át volt miről beszélniük. Ebben az értelemben végre Szatmárnémetiben is róluk szólt a színház.
Az 1918/19. színi évdara esik a magyar történelem legtragikusabb időszaka. Károly Mihály magyar független köztársasági pártot alapít. A köztársasági kormánynak a szatmárnémeti születésű dr. Nagy Vince lett a belügyminisztere. Az élet színpadán egymást követték a rendkívüli események. Erdélyben sztrájkok dúltak, Jászi Oszkár egy új világ eljöveteléről cikkezik. Károlyi Mihály köztársasági elnök a földreformot a saját birtokán szeretné elkezdeni. Március másodikán magas rangú politikai küldöttség érkezik Szatmárnémetibe: Károlyi Mihály köztársasági elnök, Böhm Vilmos hadügyminiszter, Nagy Vincze belügyminiszter. Másnap a Pannónia előtt felállított állványról mondanak beszédet az egybegyűlteknek.
Károlyi kezéből a szélsőbal képviselői, élén Kun Bélával, átveszik a hatalmat és kikiáltják a proletárdiktatúrát. Szatmárnémetiben is a szélsőséges kommunista elemek, élén Jellinik Ede elvtárssal, kerülnek hatalomra. Jellinek a Szatmári népszava felelős szerkesztője és a helyi szociáldemokrata párt elnöke. Hamarosan megjelenik Budapestről Molnár népbiztos elvtárs, aki lemondatta dr. Vajay Károly polgármestert.
1919. március 11 és április 16 között a Jellenik Ede vezette kommunisták kaparintják kezükbe a hatalmat sok zaklatásnak téve ki a város becsületes polgárait. Nagy visszaesés történt ezekben a hetekben a pénzügy, gazdaság területén. A magántulajdon korlátozásával szinte megbénult a város élete.
A Jellineknek és társainak a nyomása olyan nagy volt, hogy 1919. március 26-án a színtársulat tagja megalakították szakszervezetüket és "testületileg beléptek a Szocialista Pártba. A munkástanácsba Rákosi Ferencet delegálták. A szakszervezet elnöke Zilahy János, jegyzőjel László Béla, pénztárosa Rákosi Ferenc, bizalmi Szatmári Béla, Kiss Lajos, Kiss Lajosné és Torday György lett.
1919-ban, amíg a nagypolitika eljátssza az országot, addig Rákosi Ferenc színházi kötelezettségei mellett a Szatmárnémetiben tevékenykedő műkedvelőkkel is foglalkozik. Színre viszik Kálmán Imre Tatárjárás című operettjét.
1919 tavaszán így ír a helyi sajtó Rákosi Ferenc színészi teljesítményeiről: "Az est kedvence volt (Lehár: Pacsirta)" A Luxemburg grófjában: "vele mulatta végig az egész estét a közönség, és a harmadik felvonásban lévő táncát négyszer ismételtették meg." Szatmárnémetiben Rákosi Ferenc vitte diadalra a Denevér című operettben Frosch, börtönőr szerepét, amelyben a magyar színjátszás legnagyobbjai arattak emlékezetes sikereket. Drámai és prózai szerepeiből a Kőszívű ember fiait említjük, ahol Tallérossy Zebulondot játszotta, míg Rákosi Ilonka a gazdasszony szerepében lépett fel. Végül még egy figyelemre méltó kritika: "Rákosi Ferenc az első komikus, akitől vidéki színpadon zsidót úgy látunk alakítani, hogy kihozta szerepének minden jellegét, ízléstelen túlzás és jüddírozás nélkül."
1919/20-ban, 1920/1921-ben, 1921/1922-ben, 1922/1923-ban Szabadkay Józsefnél játszik Szatmárnémetiben. A család a Vörösmarty utca 22. számú házban lakott. A kiváló rendező, színházszervező Szabadkay felismerte a Rákosiban rejlő lehetőségeket és szabad teret nyitott tehetsége és tapasztalatai kamatoztatására. Rengeteget játszott és rendezett is ebben az időben. Jack Herrisont (Jacobi: Leányvásár), Malomszeghyt (Huszka: Lili bárónő), Froscht (Strauss: Bőregér), Szigligeti: A cigány című népszínművében Márton parasztgazdát kelti életre. Ebből az évből Márton alakja marad meg legemlékezetesebb alakításaképpen. Kálmán Imre Obsitos című operettjét választotta jutalomjátékul 1920-ban, olyan sikere volt, hogy a közönség követelésére még kétszer meg kellett ismételni a jutalomjátékot.
Míg Rákosi Ferenc aratta a babérokat, itt bontogatták szárnyaikat Szabadkay József társulatában a jövő nagy színészei: Neményi Lili, Krémer Ferenc és Krémer Manci. Érdemes felsorolni még néhány nevet a korabeli társulat tagjai közül: Bónyi József, Deésy Jenő, Fekete Rózsi, Felhő Ervin, Katona Irén, Kürthy Böske, Marsi Gizi, Szabadkay József, Szabados Árpád, Borovszky Oszkár, és a szatmári színjátszásár oly sokat tett Torday Etel. Az a színész, aki ebben a társaságban csillogni tudott és a közönség kedvence volt csak tehetséges művész lehetett.
Néhány kritikarészlet az 1921/1922 évad sajtóvisszhangokból: Farkas Imre: A kis kadét című operettjének kritikájából: "Az est legjobb alakítását Deésy Jenő adta. Az előadást segítette Neményi Lili, Rákossy Ferenc, Szabados Árpád játéka." (Szamos napilap 1921. 10. 29.)
Bodanszky - Stolz: A Kis grizett című operettben: "Rákossy, mint mindig vidám, derűs és ötletes volt. Szabadkay Deésy helyett ugrott be és tökéletes volt.. A fiatal Krémer Ferenc tehetséges fiú, akiből kellő tanulás és gyakorlás után jó színész lesz." A Beoltott Adolár című bohózatról: "A címszerepet Rákossy elsőrangúan viszi, de jó volt még Neményi Lili és Szabados Árpád is."

Kenyér nélkül

A szatmárnémeti színház elnyeréséért az 1923/1924. színi évre Gróf Lásuló vetélkedett Szabadkay Józseffel. A helyi tanács és a közönség óhaja ellenére, a jó bukaresti kapcsolatokkal rendelkező Gróf kapta meg a szatmárnémeti Városi Színházat. Annak ellenére, hogy az előző években nagy sikerrel játszott címszerepeket és vezető szerepeket - 1923 augusztusában Szabadkay társulatának Szatmárnémetiből való kiszorításakor - Rákosi Ferenc szerződés nélkül maradt. Hogy a családját fenn tudja tartani 1923 őszén Beregi Lászlóval, aki igen kedvelt komikusa volt a szatmáriaknak, az Urániában léptek fel tréfákkal, mókákkal, ahogy ma mondják, hakniztak. Rákosi Ferenc, a szatmáriak "Franci bácsija" és felesége Kohut Lula, nagyon népszerű tagjai voltak a szatmári közönségnek. A Szamos szerkesztői közbenjártak Grófnál, hogy szerződtesse a munka nélkül maradt színészházaspárt. Végül Gróf László mégis leszerződtette az 1923/1924. évad vége felé. Szerződtette, de nem játszatta őket. Ebben az évadban Baradlay László, Békeffy Lajos, Bónyi József, Fratta Géza, B. Polgár Mariska, Gróf László, Halmos Mici, Völcsei Rózsi volt a közönség kedvence.

Ismét Kovács Imrével

1924-1925-ben ismét Kovács Imre szatmárnémeti társulatának tagja, mint burleszk színész. Sokszor foglalkoztatják. Dengelegit játssza Zerkovitz Béla - Harmath Imre: Postás Katica című operettjében, Daventry-t Stone Rudyard: Lotti ezredeseiben, fellép Molnár Ferenc: Üvegcipő című vígjátékában stb. stb. Ebben az évadban is állandóan a színpadon van. Jól jellemezhető Rákosi Ferencnek ez a korszaka egy korabeli idézettel: "A Túl a nagy Krivánon Baratye Janóját játszotta Rákosi ma is olyan fiatalos hévvel és művészettel, mint hét évvel ezelőtt, amikor Farkas Imre operettje újdonság volt."

Szigethy Antal a jó barát

Egy kis kitérőt kell tennünk egy olyan színészről szólva, akire már nagyon kevesen emlékeznek. Az 1924/1925-ös évadban szövődik jó barátság Rákosi Ferenc és Szigethy Antal színművész között. Szigethy Antal is Kovács Imre társulatában játszott az 1924 - 1925. évadban, mint apa színész. Jó énekhangja van, nem véletlen, hogy mindegyik opera előadáson szerepel.
Alacsony termetű, vékony, sovány ember volt öregkorába. Hetven esztendős lehetett, amikor én megismertem 1947. táján. Itt laktak a Katona József utcában, most Zimbruluinak hívják, de volt ez General Proda, Prinţul Bibesu utca is. Tőlünk a harmadik házban, akkor 9. ma 11. szám alatt a Manea Nicolae család házában béreltek szoba konyha éléskamra terjedelmű kis lakást. Az udvar felől volt a bejárat. A konyhában egyszerű fehér bútorok voltak, egyetlen értékesebb darab a pianínó volt.
Szigethy Antalt mindenki Muki bácsinak szólította. Nagyon kedves ember volt ő is, és a felesége is, akit Nasa néninek szólítottak. Nasa néni horvát származású, a szakmája pedig zongoratanárnő volt. Jó családból származott, a horvátországi Raab szigetéről, ahol az édesapja tanár volt. Az öccse tengerésztiszt Jugoszláviában. Nasa nénihez jártak zongoraórára azok a szatmárnémeti fiatalok, akik ma a legjobb zongoratanárok ebben a városban. Popdan Claudia, énekórákat vette tőle. Ma Claudia egyike a legjobb szatmári énektanároknak, és ebben bizonyára a Nasa néninek is vannak érdemei.
Szigethy Antal és felesége nagyon szerény körülmények között élt. Mindketten kézimunkáztak. Muki bácsi is goblenezett, faliszőnyeget, falvédőket, makramét készítettek a Gyúró féle kézimunkaüzlet számára. Nagyon sokat görnyedtek a varrás felett, hogy egy kis anyagi pótláshoz jussanak.
Müller Vilmos jogász emlékeiből: "Sokat jártam hozzájuk. Muki bácsi jóképű színész lehetett, Nasa néni zongoratanárnő. Tanítás mellett a Kazinczy utcai tánciskolában zongorázott, hogy pótolják szerény jövedelmüket. A kommunizmus diadalra jutása után megszűnt a tánciskola, vívóterem lett a teremből. Amikor Nasa néni beteg lett vasárnaponként, de máskor is, többször hordtam ebédet a magára maradt özvegynek."
Birtás Anna zenetanárnő 1954-tál ismerte Nasuka nénit: "Amikor én megismerkedtem vele a Kazinczy utcában lakott. A férjét nem ismertem, lehet, hogy már özvegy volt. Madárcsontú, vékonyka, nagyon aranyos, kedves, de határozott személyiségű, úri asszony volt. Szépen öltözött. A tanulóit Fiam! megszólítással illette.

Rákosi Ferenc még mindig a csúcson most Szendrey Mihálynál

A következő évadban (1925/1926) ugyancsak Szatmárnémetiben játszik Rákosi Ferenc, ezúttal Szendrey Mihály társulatában, akivel együtt dolgozott már majdnem egy negyedszázada előbb Kassán, amikor megnősült. A Szendrey igazgatása idején mindig történik valami jelentős a család életében. Ebben az évben debütált a Luxemburg grófjában nagy sikerrel Manci a Rákosi Ferenc lánya.
Újabb nagysikerű esztendeje Rákosi Ferencnek ez az évad. A régiek mellett több mint huszonkét szerepet játszott el, többségükben vígjáték, operett. Calcha (Offenbach: Szép Heléna), Fildeco (Hirsch - Arnold - Bach: Dolly), Gazsi (Csepreghy Ferenc: Sárga csikó), Herrison (Jacobi: Leányvásár), Hillarius, (Audran Edmund - Ardenau Maurice: Baba), Hopfer (Gaál József: A peleskei nótárius), Jaroskin (Straus Oszkár: Búcsúkeringő), Kallósi (Szigeti József: A csizmadia, mint kísértet), Kocsonya (Rényi - Martos: A kis gróf), Kreuczer (Follinus: Náni), Pedellus (Farkas Imre: Iglói diákok),.
Százszorszép (Kálmán Imre: Obsitos), stb.
Jelentős szerepek jutott számára színművekben és drámákban is, mint dr. Baccard (Pásztor Árpád: A Titanik hajó pusztulása), Mouliner (Ohneth: Vasgyáros) stb.
Megbecsült tagja volt a társulatnak, bizonyítja, hogy alkalmat kínáltak számára, 30 éves színi pályájának megünneplésére. A jutalomjátékképpen játszott Luxemburg grófja kettős Rákosi sikert hozott. Az apa jutalomjátékán lépett fel először fontos szerepben Rákosi Manci, a művész lánya.
Nagyszerű művészcsapata volt Szendrey Mihálynak, íme néhány név: Békeffy Lajos, Borovszky Oszkár, Fajk Rózsi, Fekete Irén, Földes Mihály, Fratta Géza, Jávor Alfréd, Krémer Ferenc, Kun Dezső, Novák Irén, Zöldhelyi Anna.
A következő évadban (1926/1927) Földes Mihály igazgat Szatmárnémetiben. Új társulatot szervez, de Rákosi Ferencről nem tud lemondani. Ebben az évben többnyire operett szerepeket játszik olyan partnerekkel, mint: Balogh Irén, Baradlay László, Battyán Kálmán, Békeffy Lajos, Bereng Béla, Fülöp Sándor, Mihályi Károly, Palucz Vilma, Pogány Magda, Szabados Árpád, Szigeti Antal, Táray Böske stb.

Sajtó és színház

Pikáns ízetlenkedést sejtet az alcím, holott éppen az ellenkezőjéről van szó. Érdemes egy kis színháztörténeti kitérőt tenni, amely a színigazgató Szendrey Mihály és a sajtó összefogásáról szól. Kultúrapártolásból jelesre vizsgázott 1925-ben Szatmárnémeti polgársága is. Az alapötlet az volt, hogy a magyar sajtónak és a magyar színjátszásnak össze kell dolgoznia. Aki magyar lapot olvas annak magyar színházba kell járnia, és fordítva. A Szamos napilap vezetősége azzal az ötlettel kereste meg Szendrey Mihály színigazgatót, hogy akinek újság előfizetése van fele áron kapjon színházjegyet. Ezzel a Szamos hatalmas előfizető táborának jó része színház pártolóvá is vált. A Szamos szerkesztősége és a színház igazgatósága között az alábbi megállapodás született:
1. A Szamos minden szombati számában közli, hogy a következő hét melyik napján jogosult a Szamos előfizető 50%-os kedvezménnyel színházba menni. Ezek a "Szamos előadások".
2. A színház ilyen előadásra csak újdonságot tűzhet ki, vagy olyan darabot amelyet fél-helyárral nem játszottak.
3. Az előfizető utalványt kap színházi jegyre, amelyre a színházi pénztár legtöbb 4 jegyet ad ki 50% kedvezményes áron.
Az első Szamos előadást 1926. december 21-én tartották, amelynek műsorán a Noszthy fiú esete Tóth Marival című előadás szerepelt.

Mélyponton a szatmárnémeti színjátszás

1927/1928-ban Erdélyi Mihály színigazgató, számos operett szöveg- és zeneszerzője szervez Szatmárnémetiben társulatot.
A szatmárnémeti színjátszás huszadik századi történetének legválságosabb korszakát élte át Erdélyi Miklós igazgatása idején. Erdélyi két színházat akart fogni egyszerre: Nagyváradot és Szatmárnémetit. Mindkét város vesztese volt ennek a túlvállalkozásnak. Ezzel magyarázható, hogy az évad idején Szatmárnémetiben ki-ki maradt egy -egy hét, vagy hosszabb időszak is a város színházi életéből. Ehhez nem volt hozzászokva a szatmárnémeti polgár. Hosszú évtizedek óta teljes évadot szerveztek itt az igazgatók.
Nagyon veszélyes játék volt Erdélyi tevékenysége. Hogy tudatosan tette vagy sem itt most nem mérhetjük fel hitelesen, egy biztos, az ő módszere volt a legalkalmasabb arra, hogy a város lakosságát szépen fokozatosan leszoktassák a színházba járásról. Ehhez a romboló munkához a román hatalom kézzelfogható beavatkozására sem volt szükség, hiszen a magyar színigazgató ártott a magyar színjátszásnak. És ekkor még nem beszéltünk arról az igénytelen műsorról, amivel Erdélyi Miklós a szatmárnémeti közönséget etette. Ez volt Erdélyi másik romboló munkája. A következő évadban is jól érzékelhető volt Erdélyi Miklós színház és közönségbomlasztó tevékenysége. Egy év alatt sikerült elvadítania, leszoktatnia a színházba járásról a közönség jelentős százalékát. A később érkező igazgatók nehéz és évekig tartó küzdelemmel próbálták visszaállítani a régi színházi rendet. Rákosi Erdélyi megérkezése előtti hónapban 1927. augusztus 1-én nyugalomba vonult, így nem lehetett a társulat tagja. Míg Erdélyi színi direktor utódai sok alkalommal vissza-vissza hívták az idős művészt, addig Erdélyi nem tartott rá igényt.

Negyven éve a színpadon

Az 1928/1929-es évadban dr. Ferenczy Gyula a szatmárnémeti színigazgató. Rákosi Ferenc tovább játssza régi operett szerepeit, mégis a bohózatokban foglakoztatják többet.
Végre alkalom adódik arra, hogy méltóképpen elbúcsúzhasson kedves közönségétől. Annak ellenére, hogy nyugdíjas, 1929 - 1930. évadban Róna Dezső szatmárnémeti társulatának tagjaként tartják meg búcsúelőadását. Ünnepi alkalomra, ürügy is adódott 1930. április 20-án, húsvét vasárnapján - amikor a Nottara színházban Rákosi Ferenc színészi működésének 40. évfordulója alkalmából díszelőadást rendeztek. A Katolikus Élet című hetilap, amely nagyon ritkán vett tudomást a színház létezéséről, az 1930. április 20.-i számában meghirdette ezt az ünnepi műsort és többek között ezt írta: "Szatmár öreg, sok nehéz napot látott népszerű színészének jubiláris előadását ajánljuk olvasóink meleg figyelmébe." Az ünnepi műsor három részből állt:
1. Üdvözlések, melyből kivette részét az Országos Színészegyesület, a hatóságok, a közönség és a sajtó.
2. Bechsnit: Ossian, dalmű, előadta a szatmári összes dalegyesületek egyesített férfikara Hoffmann Ferenc vezényletével.
3. Klárné Angyal Ilka: Az árendás zsidó népszínműve. A főszerepet, azaz Blum Dávid szerepét, Rákosi Ferenc játszotta. Ezt a szerepet a magyar színpadok legnagyobbjai alakítottak emlékezetesen, mint például Szentgyörgyi István Kolozsváron.
Az árendás zsidó szereplői között ott voltak a családtagok is. Bettit Rákosi Ilike játszotta. Hosszút, a jó barát Szigeti Antal. A Hosszú feleségét pedig Rákosi Ferencné Kuhut Ludmilla művésznő keltette életre. Felléptek ezen a különleges előadáson műkedvelők is, akik Rákosi Ferenc tanítványai voltak és így akarták köszönteni az idős művészt.

Nyugalomba vonult a művész

A következő évek igazgatói közül egyesek nem felejtették el és fel-fel léptették néha, így a Túl a nagy Krivánon című operettben az 1935/36. színi évadban. Ebben az időben a Rákosi család a Mátyás király utca 27. sz. házban lakott.
1943. október 20.-án, egy szerdai napon, a Kölcsey Színházban a szatmárnémeti műkedvelők is tartottak egy búcsúelőadást a 73. éves Rákosi Ferenc tiszteletére. Rákosi Jenő- Malonyai: Elnémult harangok című darabja volt a műsoron, amelyben Rákosi Ferenc a harangozó szerepét játszotta. Ezen a búcsúelőadáson lépett fel: Kisztner Katica, Váradi Emma, Halász Sándor, Nagy Elza, Gazda Antal, Platt József, Sarkady Sándor, Mihályi Ica, Gergely Zoltán, Tóth Mária, Török Mihály stb.
Nyugdíjasként szorgalmas tagja volt a Szatmárnémeti férfi-és vegyes kórusnak. Nagy lelkesedéssel küldi a hírt Marosvásárhelyről, amikor a szatmárnémeti kórussal az országos versenyen első díjat nyert.
Rákosi Ferenc közösségi ember volt. Barátok között társaságban érezte jól magát. Nem vetette meg a jó bort, a vidám társaságot és a mulatozást sem. Több fénykép tanúskodik erről. Mi több Litteczky Ilona megfestette Rákosi Ferenc arcképét, a kezében tartott pohárból kicsillan a vörös bor féne.
Egyénisége, karakteres vonásai alkalmassá tették volna filmszerepekre is. Hogy kimaradt Rákosi Ferenc munkásságából a film, annak egyik oka az, hogy a kisebbségi színjátszást vállalta, magyarán nem ment haza Budapestre, ahol született. A romániai magyar színész meglehetősen elszigetelődött a magyarországi művészeti élettől. Másrészt idős ember volt már, amikor a magyar filmművészet igazán megtalálta a maga útját. Teljesíthetetlen nagy álomnak érezte a filmet.
Liteczkyné Krausz Ilonán kívül kifejező vonásai, erős egyénisége, megfogta egy szobrászművész képzeletét is. Az örökösök tulajdonában fennmaradt egy róla készült mellszobor is. A szerzőt nem tudtuk azonosítani.
Szatmárnémetiben a Jókai utca 9. szám alatt lakott Rákossy Ferenc feleségével Kohut Ludmillával és lányával Ilonával. Ugyanabban a szobakonyhás lakásban élt velük sógornője Kohut Mária.
A háztulajdonos leánya ma is emlegeti, hogy nyári estéken, amikor kiültek a teraszra megjelent a Rákosi színészházaspár is. A csont-sovány, görbebotra támaszkodó öreg színész rengeteget mesélt és még többet játszott. Verseket, monológokat, tréfákat mondott.
A nyolcvan esztendős színművész végelgyengülésben halt meg. Ft. Rényi Ferenc kanonok részesítette a betegek szentségébe. A temetése Szatmárnémetiben a hídon túli római katolikus temetőben volt, a szertartást Czumbel Lajos apátkanonok plébános végezte.

Manci

Rákosi Ferenc nagyobbik lánya 1903. körül született Kassán. Amilyen rövid volt színészi pályája olyan sikeres. Színészi sorsa hasonlít a húgáéhoz. A házasság szakította el a színpadtól. Barna hajú, magas, mutatós, gyönyörű nő volt Manci, emlékezik Kubinyi Anna a már említett Jókai utcai házigazda lánya. A buziási román főszolgabíróhoz, Duicu Jánoshoz, ment feleségül. Biztonságos anyagi körülményei lehetővé tették később, hogy segítsen öreg és nagyon szegény szüleit. Haza-haza jött Szatmárnémetibe a Jókai utca 9. számú házba, ahol szülei a szoba-konyhás lakásban éltek. Szőrmegalléros elegáns kabátban, nagy csomagokkal, amiben többnyire élelem volt a rászorult szülők számára, meséli a volt házigazda lány. Mi fiatal lányok megálltunk az utcán és utánanéztünk, mint a fiúk a lányok után, csodáltuk Mancit, olyan szép volt. Két lánya is volt, Szilviát gyakran hozta magával, hogy ne utazzon egyedül - meséli Kubinyi Anna.

Ilona

Pécsen született 1912. május 5-én. Ő volt Rákosi Ferenc kisebbik lánya, Ilikének becézték. Iskolai tanulmányait Szatmárnémetiben végezte a zárdában az irgalmas rendi apácáknál. Házassága előtt fel-fel lépett egy-egy előadáson. Többnyire beugrások voltak ezek, amelyekkel sok előadást mentett meg, emlékezik Gáspár Ibolya, a lánya. Nem kis ígéretet keltő színészi pályáját felcserélte a családi élet békés nyugalmával.
A helyi lapok fontosnak tartották, hogy írjanak alakításairól. Példaképpen álljon itt egy olyan kritika, amelyben Rákosi Ferenc lányát Ilonát értékeli a szerző a Bocaccioban való fellépése alkalmával 1931-ből: "Horváth Böske bravúrosan igazolta be, hogy, mint színésznő és énekesnő az elsők közül való. Illúziót keltő, átgondolt színes alakítást nyújtott. Rákosi Ili fiatalságának csillogása kellemes színfolt volt a színpadon. Krisán Karola szikrázó temperamentuma, Palucz Vilma jól átgondolt Anyája, Szabadkay-Mihályi-Bellák mulattató triója, Putnoki ötletes figurája, a tehetséges Salgó kabinet alakítása és Hevessy fölényes rutinja dicséri az előadást."
Rákosi Ilonának a Tatárjárásban nyújtott alakítását méltatja a Szamos napilap 1931. április 1-i száma: "A közönség sokat tapsolt Rákosi Ili Mogyoróssy kadétja kedves és eleven alakításának."
Mint a Katolikus leányklub tagja gyakran szerepelt egy színpadon műkedvelőkkel. A Katolikus élet 1930. január 26. számában olvassuk: "A Cecil egylet nagytermében 1930. január 19-én kellemes leányklub est volt. Nagy sikert aratott Rákosi Ili és Németh József mű-és népdalokkal."
Ilona gyakran látogatta meg a házassága révén már Buziáson élő nővérét, Mancit. Az eredmény az volt, hogy Ő is Buziáson talált párra. 1935-ben feleségül ment Klein Károly malomtulajdonoshoz. Ebből a házasságból született egyetlen gyermeke Ibolya Jozefina 1944-ben. A jó és szép élet reménye elszállt az államosítással. Soha nem sejtett drámai fordulat állt be, 48 óra alatt a család összes ingó és ingatlanját elvették. El kellet hagyniuk a saját házukat is. A Klein Károly családja földönfutó lett. A házasság megromlott, 1949-ben elváltak, és Rákosi Ilona 1950-ben visszaköltözött Szatmárnémetibe a Jókai (ma Dsida Jenő) utcába, ahol a szülei béreltek szoba-konyhás lakást.
Szatmárnémetiben 1948-ban Méliusz József hatékony közreműködésének az volt az eredménye, hogy feloszlatták a magyar nyelvű színtársulatot. 1950-ban, amikor Ilona visszatért a szülői házhoz, már nem volt színtársulat a városban. Ilona tizenöt esztendő kihagyás után, ha akart volna sem térhetett vissza a színi pályára. Jobb híján tisztviselőként dolgozott először a C.R.R., majd a Autó Metal, aztán a Construcţia nevű vállalatnál. Az utóbbi munkahelyén 1956-ban A televízió mesél címmel zenés vígjátékot rendezett, amely a színházban több előadást is megért.
1956. őszén Nagybányásról áttelepült Szatmárnémeti a magyar társulat. Ismét volt színtársulata a városnak. De Ilona ekkor már lemondott a színi pályáról. A Megyeközi Gyógyszervállalat főpénztárosa, majd egy drogéria, aztán az egyik gyógyszertár pénztárosa lett.
Rákosi Ilona 1962-ben feleségül ment Grell József nyugalmazott temesvári katonatiszthez, akinek a halála után (1971) visszaköltözött Szatmárnémetibe leánya Gáspár Ibolya családjához a 14. számú lakótelep 22. tömbházába. A kétgyermekes (Jutka, Ibolya) Gáspár családdal Ilona is átköltözött a Zrínyi (Retezatului) utca 33. sz. házba. Ott halt meg Rákosi Ilona 69 éves korában 1980-ba, Ilk Antal rom. kat. pap temette.

Morzsák

Rákosi Ferenc szatmárnémeti lakosnak érezte magát. Itthon volt a városban. Fontos számára a család, fontos volt a színház, de fontosabb a színjátszás, és fontos volt a templom. Jó kapcsolatot ápolt papokkal. Szinte baráti viszonyban volt a város intelligens papjaival, mint Pakocs Károllyal. Rákosi Ferenc templomba járó, hívő ember volt. Sokszor látták, színházi előadás után, amikor hazamenet megállt a Zárda templom - éjszakára már bezárt kapuja előtt - és imádkozott, hálát adva Istennek a jól sikerült előadásért.
Amikor nyugdíjba vonult kedvelt szórakozóhelye volt az Iparos Otthon. Baráti társág vette körül a mindig jó hangulatot teremtő idős művészt. Nem vetette meg a jó borokat sem. Bizony előfordult, hogy Ilit elszalasztotta Ludmilla az Iparos Otthonba az apjáért.
"Külön nevezetessége volt Szatmárnémeti utcáinak Rákosi Ferenc színművész, Szatmár népszerű Franci bácsija. Sietve, jobbra-balra köszöngetve, végignyargal a korzón kigombolt felöltője szárnyként lobogott utána. Nyáron, úgy estefelé, élénk tekintetű hat vagy hét év körüli kislánnyal sétált, talán az unokája volt. Egyszer a színpadon is láttam a csöppséget." emlékezik Zimán József. A csöppség Manci kislánya Szilvike volt.

Akácos út

Nélkülözést, a legszükségesebbek beszerzésének gondjait hozta az öregkor a Rákosi család számára. Négy évtized munka után Szatmárnémetiben nyomorgott az a színész, aki a közönség kedvence volt. Felesége, Lula, terítőket horgolt, annak a szerény kis jövedelemből tartották fenn magukat. Mindez hihetetlennek tűnik, ha felidézzük az előző évtizedek diadalútját, az 1930. áprilisában tartott ünnepséget, amikor a művész mellett állott az országos egyesület, a helyi hatóságok, a sajtó, a közönség, és mégis öregkorát nyomorban kellett élnie.
Rákosi Ferenc már nyugdíjas színész volt Szatmárnémetiben 1940-ben, amikor a Kubinyi családnál a Jókai (Liliaculi, ma Dsida Jenő) utca 9. szám alatti szobakonyhás lakásba költöztek. A szobájuk ablaka az utcára nézett, a konyháé pedig az udvarra. Nagyon szegények voltak, meséli Kubinyi Anna, aki már nagyocska leány volt, amikor Rákosiék ott laktak.
"A sötétzöldre festett szoba falai alig látszottak a rengeteg színházi fényképtől. Eleinte csak ők laktak a szobakonyhás lakásban, majd hozzájuk költözött Mária is, Ludmilla húga, aki vénkisasszony volt.
Színházban nem láttam soha Rákosi Ferencet. Nyári estéken, azonban, amikor kiültünk a verandára, kijött a Rákosi család is. Franci bácsi már nagyon gyenge és sovány volt. Görbebotjára támaszkodva járt. A színész azonban feltámadt benne. Ezeken a nyári estéken gyakran szerepelt. Vidám, vicces történeteket, kuplékat adott elő. Mi pedig élveztük a rögtönzött verandai előadást.
Rákosi nénire - akiről úgy tudom kardalnok volt a színházban - is úgy emlékezem, mint megőszült idős asszonyra."
1950. januárjában Rákosi Ferencné született Kohuth Ludmilla színésznő 70 éves korában hirtelen meghalt. Rákosi Ferenc ekkor más az ágyból felkelni sem képes beteg. Szerencsére ott a sógornő, Kohuth Mária, ő ápolja. A nyolcvanesztendős színművész 1950. október 24-én végelgyengülésben meghalt. Rényi Ferenc plébános részesítette a betegek szentségében.
"Mint hat éves kislány az ablakból néztem a temetést. Rengetegen voltak. Tele volt a Jókai utca gyászolókkal, barátokkal, a régi hódolókkal. Nagyapa legkedvesebb nótáját az Akácos utat játszotta a cigányzenekar. Dr. Teveli József ügyvéd nagyszabású temetést rendezett felvállalva annak összes költségeit. Nagyapáméknak nem volt pénzük cigányzenekarra meg ilyen rangos temetésre." Emlékezik Gáspár Ibolya 2007. márciusában. Szatmárnémetiben a hídon túli római katolikus temetőben a szertartást Czumbil Lajos apátkanonok plébános végezte. Kohuth Mária, a művész sógornője, szintén Szatmárnémetiben halt meg agyvérzésben 1960. április 2-án. Ilona a lányával Ibolyával 1960-ban elköltözött az Ady Endre utcába.

Kritikák

A kis kadét kritikájából: "Az est legjobb alakítását Deésy Jenő adta. Az előadást segítette Neményi Lili, Rákosi Ferenc, Szabados Árpád játéka." (Szamos 1921. 10. 29.)
A Kis grizett kritikája Szamos 1921. őszén: "Rákosi, mint mindig vidám, derűs és ötletes volt. Szabadkay Deésy helyett ugrott be és tökéletes volt.. A fiatal Krémer Ferenc tehetséges fiú, akiből kellő tanulás és gyakorlás után jó színész lesz. Bár sokszor túllengett játékában a fiatalos túlzás, ez estén azonban szigorú kritikával sem találunk játékában kifogásolni valót."
"Rákosi Ferenc komikus szombati és vasárnapi előadása a Vigadó moziban, mindkét este zsúfolt ház előtt folyt le. Úgy maga a fenomenális tehetségű színész, mint Margit leánya, aki szeriőz dalokkal és kuplékkal szerepelt, igazán rászolgáltak a közönség osztatlan nagy ovációjára, ami minden előadott szám után megújul."

Írta, és az összeállítást készítette: Csirák Csaba. - 2007. Szatmárnémeti.
www.szineszkonyvtar.hu

© 2003 www.szineszkonyvtar.hu