Életrajza:

Adatok:

1907- 1909 Nagykónyiban élnek
1909 - a Somogy megyei Andocs -ra költöznek
1922 - 1927 Pápa tanítóképző
1927 - Dunaföldváron kántor-tanító
1936-1938 ösztindíjasa az Operaháznak
1938-1958 a Magyar Királyi Operaház állandó tagja
1940 - első filmszerepe: "Te vagy a dal" c.film főszerepe
1942 - a Fővárosi Oprettszínházbeli vendégfellépése
1945-1950 Sárdy aranykora, szerepek, filmek sokasága
1958 - 1969 a Fővárosi Operettszínház tagja
1963 - Érdemes Művész díjjal tüntetik ki
1966 - kisleánya születik, Julika,
1968. május Torontó, Montreál
1969 - halála 69 éves volt.
1975 portait film, az MTV-ban

A gyermekkor

Édesapja csordásfiúból lett bognár fia, édesanyja Bucski Alojzia a somogyszili hentes leánya, házasságukkor berendezett szatócsüzletet nyitnak Nagykónyiban. 1909-ben elköltöznek, és Andocson nyitnak egy hasonló boltot. Majd a család Zalakoppányba kerül, ahol az édesapa a helyi szövetkezet üzletvezetője lesz. Késöbb a helyi jegyzővel támadt konfliktus kapcsán, a községből menniük kell, szükségből a család kettéválik, és a Sárdy testvérek elkerülnek egymástól. Öccse a szüleikkel maradhat, míg János Szigetvárra kerül, nagybátyjához. Polgári iskoláit is itt végzi. Kis idő múlva, aztán János ismét csatlakozik a családhoz, és először Tapolca, majd Kernács község következik, ahol az édesapa, ismételten a helyi szövetkezet üzletvezetője lesz. Kalandos és vándorlásokkal teli gyerekkorára a pontot a tanítóképzőbéli évek jelentik. A pápai kisváros, nyugalmat árasztó csendje igazi felüdülés, az ezt megelőző mozgalmas ifjúi évekhez képest. Egyszerre két tanítóképzőbe is felvételt nyer. Esztergomba és Pápára, de számára a kedvezőbb Pápa városa, a bentlakásos lehetőség miatt. 15 esztendősen, 1922. augusztusában érkezve, kezdi meg pápai tanulmányait.
Pápán éri első színházélménye, amely döntő hatást gyakorol életére. A pápai Jókai Mór Színházban látott, több zenés darab kapcsán fogalmazza meg magának igazi célját, énekelni szeretne színpadon. 1927. június 25-én veheti át tanítói oklevelét, a közel húszesztendős, végzett diák.

A tehetség utat tör magának

A pápai diákéveket követően, családi támogatással, osztálytanítónak áll Dunaföldvárra, segédkántori fizetéssel (125 Pengő). Pályázatát eredetileg ugyan a Tapolca melletti zalaszántói iskolába adja be, de mire odaér, betöltötik az állást. Dunafölvári szöllőbirtokos nagybátyja közbenjárásával sikerül végül is elhelyezkedni, ott Dunaföldváron. 1927. augusztus utolsó napjaiban érkezik meg, és foglalja el a tanítói lakást. Kántorként gyakorta énekel esküvőkön, temetéseken, majd egy alkalommal egy városi ünnepségre hivatalos, ahol felfigyelnek rá, feltűnést kelt szép énekhangjával. Különböző ünnepekre való felkérés megismétlődik, majd egyre gyakoribbak lesznek. Autodidakta módon, és ösztönösen képzi színpadi mozgását, és hangját, hogy a fellépéseken minél jobb, rátermettebb legyen. Lassan-lassan tehetségének híre túl száll Dunaföldvár határain is, és egyre gyakrabban hívják a megyeszékhelyre, Szekszárdra is alkalmi előadásokra. Egy ilyen alkalommal Babits Mihály, a költőóriás is szem és fültanuja fellépésének, asztalához kéreti és rátermettségét bizonygatva, bíztatja az énekesi pályára. Késöbb gyakran merít ezekből a bíztató szavakból erőt magának, a pályája egy-egy nehezebb állomásánál.
Jelentkezik Budapesten, Rózsahegyi Kálmán magániskolájába, de meghallgatás nélkül elutasítást nyer. Kálmán bácsi az inséges időkre hivatkozik, s azt mondja, hogy ne váltsa fel a biztos kenyérkeresetet, a bizonytalanra. Jelentkezik a Magyar Királyi Operaház énekes korrepetítoránál, Palotai Árpádnál, aki egy próbaéneklést követően, ingyen vállalja a tanítását. Jó az alapénekahangja, de képzést igényel, és elméleti tudás gyarapítására is szükség van - állapítja meg a korrepetítor.

A Magyar Királyi Operaház tagja

1936-ban ösztöndíjasa lesz az Operaháznak. Első színpadi megnyilvánulása, Puccini: Pillangókisasszony operájában császári tiszt szerepe, ami jószerivel egy ária, ám rövidesen megkapja élete első komoly szerepét Ottót, a Bánk Bánban, 1936. október 6-án, az aradi vértanúk napján.
1937. november 11-én Hubay Jenő-emlékestet rendeztek az Operaházban, felújítják a 43 évvel korábban bemutatott egyfelvonásos operáját, a Cremonai hegedűst. Sárdy János, mint Sandro nagy szakmai sikert arat, olyan zenész kollégák társaságában, mint Székely Mihály, Losonczy György, Maleczky Oszkár, Ney Dávid, Koréh Endre és a fiatal Osváth Júlia, az Éva szerepében, az előadást Nádasdy Kálmán rendezi, a karmester az olasz Sergio Failoni.
Két év múlva, 1938-ban, állandó tagnak jelentkezik a Magyar Királyi Operaházba, meghallgatják, a döntésről levélben értesítik. A levélbéli értesítése idejére azonban már, besorozzák katonának. Ott kapja hát az értesítést igazgatójától, Márkus Lászlótól, melynek címzésén ez áll: "Sárdy János művész úrnak, a Magyar Királyi Operaház állandó tagjának".
Első nagy sikereinek egyike, a Poldini: "Farsangi lakodalom" Kálmán diákja. Ettől fogva az Operaház sztárja lesz rövidesen. Egyre nagyobb feladatokat osztanak rá, és így többek közt elénekli Wagner: A nürnbergi mesterdalnok Dávid szerepét, szép sikereket aratva vele. Egy alkalommal a vendégkarmesterként dirigáló Otto Klemperer azt mondja róla: "Er ist nicht ein David, er ist der David" (Ő nem egy Dávid, ő a Dávid!). Játsza Papagenót, Mozart: Varázsfuvolájában, Almavivát, Rossini: A szevillai borbély-ában, Pedrillót, Mozart: Szöktetés a szerájából. Az operában gyakran felkérik, klasszikus operett-szerepekre is. A Lehár: Mosolyországának Feri-je, a Strauss: Denevérjében elegáns Orlovszkij, de legnagyobb sikerét Kacsóh: János vitézének, Kukorica Jancsi szerepében aratja.

Sárdy a filmcsillag

Operaházi népszerűségének záloga azonban nem az éneklésbeli és színpadi alakításának nagyszerüsége, hanem a film. 1940. Januárjában próbafelvétel készül vele, prózai és zenés szerepre, és még aznap szerződést ír alá a "Te vagy a dal" c. film férfi-főszerepének alakítására.
" A film az oka mindennek! Már négy éve vagyok az opera tagja, de amíg el nem játszottam a Te vagy a dal főszerepét, a kutya sem törődött velem. Az operaénekesnek a film nélkül roppant nehéz népszerűségre vergődnie. Az opera közönsége zárt kör, egy elit közönségkisebbség. A nagy tömegek nálunk valami csodálatos állatnak, kiállítási tárgynak nézik az operaénekest. Olyan ketrec mögötti valakinek csodálják: Nini! Ez operaénekes! Nem szeretik. Így aztán nehéz népszerűséget szereznie. Nekem a film segített."
Filmbetétdalai szinte napok alatt vállnak slágerré, országszerte. A "Kalotaszegi Madonna" című filmben például, két Buday Dénes dal is ilyen sorsra jut. A cipészinasok dudolják, már szinte harmadnap az utcákon, a "Hej fellegek" kezdetű dalát épp úgy, mint a "Rózsalevél..."-t. Bár Sárdy szájából némi akcentussal, inkább "Rouuzsalavél..." Népies, ízes táji akcentusa végigkíséri egy életen át, ami az első taktusok felcsendülését követően, oly természetessé símul, hogy ez sehol sem jelent problémát. Filmszerepei során épp ez a scharm, ami természetes és hiteles alapot nyújt Sárdy szerepeinek. Nem egy elkényesztetett urifiú, egy sztáralürökkel bíró érinthetetlen férfi néz vissza ránk, hanem a nép egyszerű gyermeke, aki, lám a tehetségével, milyen sokra tudja vinni. Talán ez a népmesei jellegű vonatkozás segíti, a tehetsége mellett, hogy a kor igazi ünnepelt csillaga legyen. Jókor van, jó helyen mondják rá, kicsit talán irigykedve is kortársai, tény azonban, hogy filmjei kapcsán, korábban sohasem tapasztalt Sárdy-kultusz alakul ki, amit Ő maga rendkívül restellkedve, és igen szerényen él meg. Böcsülettel ellát minden rábízott feladatot, mellőz minden "czifraságot" életéből, s marad ugyanolyan egyszerű "Sárdy-Jancsi" mint azelött, mielött a csillogó fővárosba ért volna. Lelkében továbbra is, az egyszerű kántortanító marad.

Sárdy a Fővárosi Operettszínházban

A filmvászonról elhíresült Sárdyra felfigyel Fényes Szabolcs, direktor és felkéri vendégfellépésként játsza el a Fővárosi Operettszínházban a legujabb Huszka Jenő operett férfifőszerepét. Sárdy megörül a lehetőségnek, hisz olyan korabeli nagyságok társaságában léphet fel, mint Honthy Hannával, az operett nagyasszonyával, a fiatal Szeleczky Zitával, aki prózai színésznő létére most, ebben a darbban énekes szerepet is vállal, valamint Kiss Manyival és Latabár Kálmánnal, az ellenállahatatlan szubrett-komikus kettőssel. Márkus László az Operaház direktora kétszer is visszavonja beleegyezését, a kikéréssel kapcsolatban, mert akkortájt kívánja az Operaház bemutatni, Lehár: Garabonciás diák című operettjét, amelyben a szerző, Lehár, direkt Sárdy számára beiktat egy külön dalt: "Az utam muzsikával járom" címűt, amelyet késöbb Sárdy egyik elhíresült örökzöld slágereként emlegetnek. Huszka Jenő személyes közbenjárására azután, 25 előadás erejéig, az Operaháztól "kikölcsönzik" Sárdyt a darabhoz. Ez persze Sárdyt nem akadályozza meg, hogy mindkét helyen, a lehető legjobbat hozza ki magából. Anyaszínházában is és az Operettszínházban is elképzelhetetlen sikert arat, a bemutatókon. 1942. szept. 23-án lép fel a Fővárosi Operettszínház színpadán végül is, Huszka Jenő: Mária főhadnagy c. operettjében, Bálint szerepében. "Kitűnő volt a fiatal operaházi Sárdy János, a hölgyek a nézőtéren majd felfalták szemükkel. Szépen énekelt, és úgy hódított, mint egy ifjú Dzsingisz kán..." - írja az egyik kritikusa, a premier kapcsán.

Az operaházi bemutató

Lehár nagyon precíz ember lévén, megkövetelte a kottahűséget, és a pontosságot. Gyakran voltak emiatt konfliktusai szerte a világon, amikor jelenlétével kitüntetve, irányította próbákat. Budapesten az Operaházban történt darabfelújítása kapcsán, a pontosságáról és fegyelméről elhíresült Sárdyt azonban nagyon megkedvelte. A Cigányszerelem átdolgozásakor operettje a Garabonciás diák címet nyeri el, és az átdolgozás során hálájul és Sárdy tehetségére való tekintettel, és tisztelettel írja bele a darabba, a legendás: "Az utam muzsikával járom" című betétdalt.

A II. Világháború vége felé

A világháború során, végig az operaház tagja, az ostrom mégis az Operettszínház pincéjében éri. Az oroszkatonák csak behallgatóznak az Operettszínház pincébe, ahol Sárdy gyakorol, majd "artyiszt" kiálltva tovább állnak, meséli Bános Tibor, az "Újabb regény a pesti színházakról" című könyvében. Az Igazoló Bizottsági meghalgatáson szinte az első körben, 1945. márc. 1-jén, az 1861/1945. sz. alatt, túl jutott. Nem találják semmiben elmarasztalhatónak, így gyorsan játszási engedélyt kap. Keleti Károly utca 28/a - alatt lakik 1940-es években.
A háború utáni főváros első előadása, a budapesti Szovjet Parancsnokság kívánságának megfelelően, Kálmán: Csárdáskirálynője, amelyet a szétbombázott és megtépázott Budapesten 1945. április 5.-én délután 3-órakor tartanak, az esti kijárási tilalom miatt. Sárdy, mint Edwin tökéletes operetthős, újra lelket önt énekhangja, a zord időket átélt magyar lakosság szívébe. Sárdy maga is érzi, hogy hangjának varázsa gyógyír az emberek lelkének, és magát sem nagyon kímélve kéretlenül is szórja adományait. Fellép rendszeresen az Operaházban, a Magyari Hangverseny Iroda, Opera est rendezvényein egyaránt. Július 3.-án tartott premieren, Strauss: Denevérében Rátkai Mártonnal, Osváth Júliával, Orosz Júliával bolondoznak és felhőtlen játékuk egy-egy órára feldteti a füstszagot, és az eltünt családtagok, barátok hiányát. A darabot Sergio Failoni vezényli, mint már annyiszor. November 23. -án például, Udvardy Tiborral, Báthy Annával, Rösler Endrével, Bordy bellával lép föl a Magyari rendezvények egyikén például. Ezek csak véletlenszerű kiemelések, és inkább jelzés értékűek, megannyi fővárosi és vidéki fellépéseinek sorából.

1945-1950

Sárdy neve már önmagában elegendő a teltház eléréséhez. Aranykorát éli valósággal. A kor legnagyobbjaival játszik. A Fővárosi Operettben például Honthy Hanna, és Karády Katalin társaságában a Sybill férfifőszerepét alakítja, mindent elsöprő sikerrel. Az Operaház kezelésében álló Margitszigeti Szabadtéri színpadon lép föl, dalesteken, az Operaházban Rossini: Sevillai borbélyában, Almaviva szerepét énekli nagy népszerűséggel övezve. Akkori igazgatója, a szerepsokaság ráosztása kapcsán, nyilatkozza egy riporteri kérdésre, hogy Sárdy népszerű, ismert, és ővele gyarapítani lehet az operabarátok körét, mert Őrá bejön a közönség, és kevéssé népszerű darabokat is sikerrel lehet bemutatni vele. Operaházi tag, amikor sor kerül a Magyar Rádió első, egészestés operett-felvételeire, ezek közül is a frissen elkészült Farkas Ferenc műre a Csínom Palkó című nagyoperettre, 1950. február 19.-én. Ennek címszerepét énekli, majd a rádiós sikert követően némi kiegészítésekkel, átdramatizáltan kerül színre az Operaházban is, aztán késöbb az ismét elinduló Szegedi Szabadtéri Játékokon is eljátszák, nagy sikerrel. A címszerepet mindenütt Sárdy adja. A szerepből, stúdió körülmények közt, bakelit lemezfelvétel is készül.

1950-1960

A Magyar Állami Operaház tagja egészen 1958-ig, bár vendégszereplés formájában, át-átrándul az operett világába, Csínom Palkó sikere, újabb és újabb rádiós felvételeket idéz elő. Hosszas tépelődést követően, rááll Gáspár Margit felkérésének, és átszerződik a Fővárosi Operettszínházhoz, amelynek 11 éven keresztül, haláláig tagja marad. Jelentősebb szerepei közül kimelendő Jacobi: Leányvásár operettje, melyben Tom szerepét játsza, Lucy Németh Marika. Huszka: Gül baba operettjében, Gábor szerepében remekel Sárdy, míg Mujkó szerepét Bessenyei Ferenc adja.
Fényes Szabolcs&Békeffi István: Rigó Jancsi című operettjében a cigányprímás alakját eleveníti meg. "Ha nem ismernénk a valódi történetet, azt mondanánk, ez kitalálás, az életben ilyen nem lehet. De ahogyan ezt a figurát Sárdy János frakkban vagy prímás-magyarban, hegedűvel a kezében, harminckét fogát-villogtatva alakítja, az nem más, mint tetőtől-talpig sex-appeal." Írja a korabeli kritikus a premier kapcsán.

Sárdy és a film

1940 és 1945 között 15 filmet készít, ez évi átlag három filmet tesz ki, az operaházi és operett szerepei közepette. Nyáron ezek mellé, a nyári szezonra is leszerződik egy-egy produkcióra. Ez a tempó sokáig nem tartható. 1945 és 1951 a következő nagy korszaka Sárdynak. Utolsó filmszerepe a Déryné című filmben, Szentpétery Zsigmondod, címszereplő figuráját alakítja. Utána nem keresik, bár konkrét eltiltásáról nincs tudomásunk. Egyszerüen nem illik bele, a horthy-korszak kedvence a szocialista realizmus filmideáljainak sorába, és inkább "elkerülik" a filmszerepek. A televíziózás hajnalától fogva viszont, számos alakítását rögzítik, estjeit, szilveszteri fellépéseit, ismétlések során láthatjuk ma is.

Utolsó, csonka évtized

Számtalan vidéki fellépést vállal, művelődési otthonokban, kis falvak kultúrházaiban, játszik szabadtéri színpadokon, gyakran külföldi túrnékra is sor kerül. Fellép Bob hercegként, a Huszka operett felújítása kapcsán, és Huszkával régi barátként köszöntik egymást.
1966-ban kisleánya születik, Julika, aki mindennél fontosabbá válik számára, innentől fogva.
1968. május 11. 12.-én Torontóban lép fel, a Torontói Művész Színház évadzáró előadásain, majd május 18.-án Montreálban. .
"... repülővel jött Torontóba az egykori híres operaénekes. A János Vitéz Kukorica Jancsija, a Bobherceg, a Farsangi lakodalom Kálmán diákja, a Kívánsághangversenyek legsikeresebb sztárja, a magyar filmgyártás énekes bonvivánja, női szívek egykori ideálja. Sárdy János eljött a torontói magyarok közé, hogy a régi emlékek panoptikumából újra életre keltse azokat a híres, szép melódiákat, melyek egykor ifjúságunkat jelentették." - írja a Kanadai Magyarság tudósítója, 1968-ból.
"... amikor Sárdy János, Budapest legnépszerübb bonvivánja kiszállt a repülőgégből, egy fáradt ember benyomását keltette - nem kis aggodalmamra. De a színház varázsa ismét csodát tett. A Víg özvegyből előadott énekszámait és jeleneteit úgy énekelte és úgy játszotta, hogy szinte füstölgött a kárpit. Legalább húsz évet fiatalodott" - írja Kertész Sándor a Torontoi Művész Színház igazgatója visszaemlékezéseiben.

Ősszel Erdélyben, Kolozsvárott lép föl, Petress Zsuzsa, Zentay Anna, Baksay Árpád társaságában, és mindazok eljöttek az előadásra nézőként, akik 25 évvel korábban ott statisztáltak a Kalotaszegi Madonna forgatásán

Sárdy útmutatása

"Minden műfajban lehet művészi szintet elérni, csak igényesen kell csinálni. Hogy mikor zár be egy bolt? Ha nincs vevő, nincs árú. A mai színházi életben mindkettő van, csak éppen jó árút kell adni. És céltudatos munkával felkutatni a múltbeli, vagy mai életünk nemes értelembe vett romantikáját, meg hinni a szövegírókban, zeneszerzőkben. ...és ami legfontosabb: játszani kell a darabokat még akkor is, ha nem biztos a siker. ...abból, akinek fiókban porosodik a kottája, nem válhat Kálmán Imre." - mondja egy riporternek 1962-ben.

Sárdy magánemberként

Magánéletében visszavonultan él, Lilikével, feleségével. Nem szereti az intimitásokra vonatkozó faggatódzásokat, nem tárja széles nyílvánosság elé életének privátvonatkozásait. Zárkózott, szerepeire fegyelmezetten készülő, napi gyakorlásokat egészen utolsó időszakáig szigoruan betartó személyiség. Mindenhova pontosan megy és érkezik, a fellépések elött a megadott időben jelen van, hallatlanul bosszantja, ha valaki pontatlan, késik, hibásan tud valamit, felkészületlenül áll színpadra, ilyenkor gyakorta félhangos, csípős kritikával él, hogy az érdekelt fél is hallja, röstellkedjen. Anekdoták tucatjai szólnak Sárdy egy-egy paprikás mondásáról, amelyek rendszerint célba találnak.

Halála váratlan és korai, hisz épp csak 62 esztendős. A színházi társadalom megrendülten fogadja távozását. Dalfelvételeinek digitális átiratai, közel negyven esztendő múltán, is jól "eladhatóak", sikeresek. Televíziós felvételei, filmjeinek repríze ma is sokakat vonz.

Sárdy János ars poetica-ja

"Elmondanék végül egy igazán nem szabályos történetet. Nem is egyet, kettőt. Első látszatra nem tartoznak össze. Egy vidéki műsoron kérdezte valaki, hogy beérkezettnek és boldognak lenni ugyanaz az érzés-e. Eszembe jutott utolsó látogatásunk Lehár Ferencnél. Erről beszéltem. Rövid ideig találkozhattunk vele, betegágyánál, Ischlben. Valaki közülünk sajnos elszólta magát: nem megy nálunk egy Lehár-operett sem. Tény, hogy akkor valóban így volt. -Nem is fognak menni -mondotta az elszomorodott Lehár - Nem alkottam maradandót. Hírneves volt, ömlött hozzá a pénz, művészetét - azt hiszem - nem kell bizonyítani, és mégsem tudtuk megvígasztalni. S ott a vidéki úton elmeséltem egy másik történetet is. A somogy megyei Andocs községben, a cigánynegyedben ott lakott Csani bácsi. Nadrágja háromnegyedessé foszladozott. De mindig jókedvüen szorongatta a hóna alatt a hegedűt, no meg a borosüveget. A muzsikálás és izsogatás fáradalmait a mezőn pihente ki. Mi néha ébresztgettük, rákiáltottunk: Csani bácsi! Maga már megint pityókos. Felpislantott ragyogó szemekkel a délelötti napfényben: - Új jó. (Úgy jó).
A boldogság nem a hírnévtől függ. Valamitől, ami bennünk él. Ezt kötelességünk tovább adni. Én úgy vélem, nem szabad szomorú dolgokkal másokat traktálni. Ha nem tudok kellemeset mondani, hallgatok. A színpadon a feladatom az örömszerzés. - Úgy jó!" - Sárdy János 1962.

Epilogus

Halálát követően 1975-ben, 72 perces portéfilm készül munkásságát taglalva. Kisfaludi Strobl Zsigmond, mellszobrot készít Sárdy Jánosról, amelyet a Fővárosi Operettszínház előcsarnokában állítanak föl. Szülőfalujában, a somogymegyei Nagykónyiban emlékszobát hoznak létre, a művész személyes tárgyaiból, bútoraiból, könyveiből - hagyatékából - egy emlékszobát rendeznek be a kultúrház emeltén. Nagykónyiban, a Nagy utcai szülőháza falán emléktáblát helyeznek el. A Sárdi János-emlékszoba ma is látogatható, a Nagykónyi, Nagy u. 30. szám alatt. (Tel.: 74/476-220).
Hévizen, 1997-ben a Szent András kórház panteonjában emléktáblát állítanak Sárdy Jánosnak, amelyet rendszeres ünnepség keretében megkoszorúznak. Sárdy ifjú korában gyakorta lépett föl a hévizi Béke étteremben. Manapság a héviziek Sárdy emlékesteket hívnak életre rendszerességgel.

Kitüntetései: Érdemes Művész 1963.