Életrajza:

Adatok:

1918-21 - Első színpadi darabok, kabarékban
1921 - Bárdos Arthúr felfedezett szerzőjeként a Belvárosi Színházban
1925 - Vígszínház bemutatja ötödik színdarabját, "A csirkefogó" - t
1926 - Az alvó férj - nagy siker a Vígszínházban
1926 decembere - "Nem nősülök!" - élete utolsó premierje
1927. május 26. - halála, 33 éves.
1928 - "Gazdag lány" operett premierje, Stella Adorján-Szenes Béla-Radó Sándor - Városi Színház
1928 - "A házibarát"-című darabját, a jó barát Nóti Károly fejezi be - Vígszínház
1930 - "Az ezüstpáncél" bemutatója a Kamaraszínházban, Hevesi Sándor rendezésében

Életútja részletesebben

A pályaindulás

Gimnáziumi és egyetemi évei után több napilap és hetilap munkatársa lesz, és hamar feltűnést kelt vidám tárcáival és az aktuális társadalmi, színházi és politikai eseményekről írt humoros karcolataival, amelyek rövidesen népszerűvé teszik az ifjú újságírót. Dolgozik "A Nap", az "Új Hírek", valamint a "Pesti Hírlap" c. lapoknak, ám legnevezetesebbé talán a "Színházi Élet" c. szakfolyóiratban megjelent írásai tették, amelyet rendre "Szenesember" álnév alatt jegyez.

A kezdő szerző

Színpadra kerülnek egyfelvonásos vígjátékai, kabarék játsszák darabjait, s ezek sikerei után kerül sor 1921-ben az első háromfelvonásos vígjáték bemutatójára a Belvárosi Színházban, Bárdos Arthúr felfedezett szerzőjeként, "A buta ember" címmel, amely 140 egymás utáni előadást ér meg. Következő vígjátéka: "A gazdag lány" a kor talán egyik legtöbbet adott darabja lesz, hiszen a bemutatót követően 240-nél több előadást ér meg. Szerzőként jelentkezik a Vígszínházban, Jóbnál, ám elutasítást nyer.
Ír regényeket, amelyek közül az "Aladár" és a "Tizenegyedik parancsolat" címűeket külföldön is kiadják. Több mint harminc kisebb egyfelvonásos darabot ír, többnyire vígjátékot. Többfelvonásos vígjátékai: "A végállomás", "A holdvilág", és "Az olasz asszony" is rendre sikert hoznak szerzőjének. Első külföldi sikere "A végállomás" című vígjáték, amelyet a bécsi Deutsches Volkstheater ad elő, a premier után még nagy hosszan játszva.
1925 májusában a Vígszínház mutatja be ötödik jelentősebb színdarabját, "A csirkefogó" című négyfelvonásos bohózatát, de pályájának legzajosabb sikerét 1926 márciusában "Az alvó férj" című háromfelvonásos vígjáték bemutatóján aratja, ugyancsak a Vígszínházban.

Az Alvó férj

Ez a darab egy jól megírt mű, sokak szerint Szenes élete legjobb darabja, mára egy kissé méltánytalanul elfeledett, nem oly gyakorta játszott magyar színpadi alkotás. A kor jellegzetes pesti figurái tűnnek föl benne. A budapesti korzón és az egykori arisztokrácia üdülőhelyén, Abbáziában (ma Horvátország) játszódó darab szépasszonya Gombaszögi Frida, ki a férje mellett savanyodik, s "szegény jó Ödön", a férj Rajnai Gábor, neje iránti meg-megszunnyadó érzelmeit az Amerikából hazatérő barát, felesége iránti kitüntető érdeklődése ébreszti fel. A barát szerepében a később Amerikában Oscar-díjjal is kitüntetett Lukács Pál alakítja a Vígszínházban. A színdarab, azóta szállóigévé váló mondatok sorát hordozza, kezdve a "szegény jó..." kifejezéstől egészen, a párizsi útról hazatérő dáma, a barátnő, korzóbeli előkelősködő köszönéséig, a "lö pá" -ig. Megjelenik az "ucsora" kifejezés, amely az anyagi értelembe vett nehéz idők kedvelt meghívásfajtájává növi ki magát: több mint egy uzsonna, de kevesebb, mint egy vacsora. A darab siker, ám a 78. előadás után leveszik a színről, amit Szenes sérelmesnek tart. A színház azzal érvel, hogy az utolsó kilenc előadás átlagbevétele nem éri el a kétezer pengőt, szemben a korábbi 4800 pengős előadásokkal. Hiába a bravúros szerkezet, a legendássá váló dialógusok sorozata a közönség új darabokat vár, amelyre nem is kell sokáig várni Szenes Béla esetében. Nem úgy a bemutatóra.

Sikerei csúcsán

A "Nem nősülök!" viszonylag gyorsan elkészül, ám a Vígszínház műsorpolitikai taktikázásnak köszönhetően, tolódik a premier, s csak 1926. december 22-én, kerülhet rá sor. A siker annál zajosabb és mindent elsöprő. A "Noszty fiú" darab korábbi premierje befolyásolja az új Szenes vígjáték bemutatóját a Vígben, s ezért tolódott szerencsés időzítéssel karácsonyra a jóval korábbra tervezett színpadra állítás. Operettet, színpadi műveket fordított német és francia nyelvekből. A Pesti Hírlap vasárnapi mellékletében, a "Vidám Írások" rovatban rendszeresen jelennek meg publikációi, egészen haláláig. Ezek az írások talán a színpadi szerző Szenes-nél is népszerűbbé tették.
Sokat betegeskedett szívével már korábban is, állapota a "Nem nősülök!" próbái és diadalútja alatt azonban rosszabbodik. 1927. május 19-én nyilatkozik a sajtónak, s őszre két vígjátékot is ígér a közönségnek, ám alig egy hét múlva ugyanez a lap a nekrológját hozza le, főhelyen. Halála váratlan és igen korai, mindössze 33 éves.

Az utolsó előtti este története

1927. május 24. Egy budapesti kávéházban Stella Adorján, aki rövid idő alatt a legkeresettebb szövegírója és fordítója a magyar színházi életnek, együtt vacsorázik Szenes Bélával és Radó Józseffel, a "Régi jó Budapest" operett zeneszerzőjével. Vacsora közben Stella megemlíti Szenesnek, hogy "A gazdag lány" története milyen remek operett téma lehetne. A vacsora még véget sem ér, és megállapodnak abban, hogy a Szenes Béla, Stella Adorjánnal operettet ír a szcenáriumból, míg a zenéjét Radó Józsefre bízzák. Másnap a Városi Színház direktorához sietnek, és dr Marton Sándor irodájában mindhárman aláírják a szerződést. Másnap hunyt el Szenes Béla. Az esemény megrázza a színházi közéletet. Ám a szerződés attól még érvényben van, hogy az egyik fél eltávozik. A színház több halasztást követően emlékezteti kötelességére Stella Adorjánt és Radót. Stella párizsi tartózkodása alatt elkészíti Szenes művéből az átiratot. A főszereplőt a korhoz igazítja, és a romantikus szerepből egy dinamikus sportlady figurát formál, néhány kisebb szerepen végez más átalakítást, majd Radó is elkészíti a hozzávaló zenei hátteret, és a premier kiírása szerint Szenes és Stella neve áll a szerzők helyén 1928-ban. Stella Adorján ugyanis csak úgy vállalja el a szövegírást, ha az eredeti szerződésben foglaltaknak megfelelően, a tantiem fele Szenes örököseit illeti meg.

Egy bemutató, a szerző nélkül

A sajtóban megígért két vígjáték egyikét, "A házibarát"-ot, a jó barát Nóti Károly fejezi be, és a Vígszínház mutatja be 1928-ban. A szerző szcenáriumához méltó dialógust ír Nóti, kritika szerint nem észrevehető ez a "különkezűség", teljesen "Szenes"-nek tűnő az egész darab. Uray, Gál Franciska, Góth, Góthné játszanak a darabban nagy sikert aratva, s feltűnik egy új tehetség Pártos Erzsi, akinek kiugrására felfigyel a szakma és a sajtó is.
A darab kapcsán így emlékezik meg Schöpflin Aladár a Nyugatban Szenes Béláról:

"A tavaly elhunyt Szenes Béla derék és rokonszenves íróember volt. Megvolt az a ritka erénye, hogy nem voltak pretenziói önmagával és másokkal szemben. Sikereinek örült, de nem kívánta miattuk, hogy nagy embernek tartsák. Bukásai lesújtották, de nem okolt értük másokat, színházát, színészt, kritikust, elismerte, hogy ő is írhat rosszul sikerült darabot. Nem tartotta magát nagy drámaírónak, szerényen és okosan úgy határozta meg saját hivatását: a budapesti közönség mulattatója. Meg kell adni, jól mulattatta ezt a közönséget, egyszerű, de polgári ízléssel, könnyed leleménnyel a részletek kidolgozásában, az ártalmatlan hűsítő italokra emlékeztető kritikájával az életnek. A színpadi csevegés volt a genre-a, a budapesti polgári társadalom beszédtárgyai az anyaga, a korzón sétáló átlagemberek családi komplikációi a problémái. A műfaj, amihez értett, és amivel sikereit aratta, a különleges budapesti Localposse, melynek nem is volt nála jobb művelője. Szerencséje az, hogy maga is tagja volt annak a közönségnek, amelynek írt. Azonosak voltak a gondolatai, az ízlése, az érdeklődései, a tréfái, csak író készségével vált ki közönségéből..."

Schöpflin Aladár: A HÁZIBARÁT - Nyugat - 1928/12sz.
Szenes Béla vígjátéka, befejezte Nóti Károly

Az utolsó Szenes színdarab

Az ígért másik vígjáték szcenáriumához egy alkalmi társszerzőt párosít Hevesi Sándor, aki vállalja a darab, az "Az ezüstpáncél" bemutatóját 1930-ban, a Kamaraszínházban. A színmű valószínűleg kezdeti stádiumban maradt Szenes halálakor, s ebben rejlik a posthumus bemutató sikertelensége, mindössze 13 előadást ért meg. Özvegye egy évtized múltán kezdeményezi férje színműveinek reprízét, ám a kor és az idő nem kedvez a felújításnak, elutasítják.

Szenes Hanna

Szenes Béla egyetlen leánygyermeke Szenes Hanna költőnő. (1921-1944) A gyermek 1939-ben az egyre nehezedő politikai nyomás elől, a Közel-Keletre emigrál. Ám a II. Világháború eléri ottani lakhelyét, s önkéntes Brit katonatisztnek áll 1943-ban. Mint Brit Önkéntest - a királyi légierő, a RAF, ejtőernyővel Jugoszlávia területére juttatja 1944-ben. Átjön a Magyar Jugoszláv határon s a bujkáló gyermeklányt egy nap Nyugat-Magyarországon elfogják, és bebörtönzik. Öthavi fogvatartást és kínzást követően kivégzik Budapesten a tragikus sorsú, 23 éves diáklányt. Fogsága idején keletkezett versei a véletlennek köszönhetően megmaradnak, amelyet azóta a világ számos országában kiadtak, nagyon sok nyelvre lefordítva.
Egyetlen színpadi műve: A hegedű - önéletrajzi ihletésű.

"Vannak csillagok, melyeknek fénye világít a földön,
Mikor ők maguk már régen nincsenek helyükön.
Vannak emberek, akiknek csillogó emléke világít,
Amikor ők maguk már nincsenek köztünk.
Ezek a fények csillognak és különösen,
Ha sötét az éjjel: mutatják az utat az embernek."
/Szenes Hanna/

Forrás:

Porzsolt Kálmán: Blaha Lujza emlékalbum - Bp., 1927
Schöpflin Aladár: A HÁZIBARÁT - Nyugat - 1928/12sz.
Stella Adorján: Operett lesz a "Gazdag lány"-ból - Délibáb, Bp., 1928. 33.sz.
Magyar Bálint: A Vígszínház története - Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp., 1979 243.-247.old.
Magyar Színházművészeti Lexikon - Akadémiai Kiadó, Bp., 1994