Életrajza:

Adatok:

1926 - Iparművészeti Iskola díszítő festő szakára jár
1930 - 1933 a Szegedi Városi Színház díszlettervezője és festője
1935 - Nemzeti Színház - vezető szcenikus
1936 - től a Szegedi Szabadtéri Játékok állandó tervezője
1939-1941 a filmgyárban
1941-1944 Kolozsvárott vezető tervező
1944-1980 a Nemzeti Színház vezető tervezője
1952-1956 az Iparművészeti Főiskola díszlettervező-szakának tanszékvezetője
1987. augusztus 1-jén nyílt meg Szegeden, a Bécsi körút 11/a szám alatt a Varga Mátyás Színháztörténeti Kiállítóház
1993-ban Antall József az elhunyt miniszterelnök, parlamenti és temetői ravatalát övező teret terveztetik meg vele

2002. október 28. Szeged - halála

Életútja részletesebben

Iskoláit Budapesten végzi, s hamar kitűnik rajztehetségével. Szülei támogatásával külön fejleszti képességét, s hamarosan az érettségi bizonyítvány megszerzése után felvételt nyer a budapesti Ipar- és Képzőművészeti Főiskola díszítő festő szakára.
"... 1926-tól a budapesti Iparművészeti Iskola díszítő festő szakára jártam, ahol Kürthy György vállalta a szcenikai osztály vezetését. Kürthy eredetileg építészmérnök volt, de mivel nagyon szép ember volt, Hevesi Sándor rábeszélte, hogy legyen színész. Nem volt rossz annak sem. 1930-ban Szegedre nevezték ki színigazgatónak. A növendékei közül én voltam a legügyesebb, ezért megkért, hogy jöjjek le vele Szegedre, és segítsek neki a díszletkészítésben. Örömmel jöttem, mert apám meséi révén - aki valamikor itt töltötte a katonaság éveit - meg voltam már fertőzve Szegeddel."

1930-33 között a Szegedi Városi Színházban díszlettervező és díszletfestő.

A festő és tervező, társadalmilag magas rangot töltött be az akkori "társadalmi rang"-létrán. Terveit és díszleteit, az esztétikumon túl, a praktikum is erőteljesen befolyásolja. Akkoriban ún. egymásra épülő díszleteket preferáltak jórészt financiális okból. Egy színdarab elemei egy másik darab elemeinek felhasználásával képezett új egységet, s szolgált egy harmadik darab hátteréül. Ettől kapott egy egységes vizuális megjelenést az összes játszott darab, ugyanakkor megfelezték, sőt megharmadolták a díszletállítás költségeit, darabokra bontva. Ez korántsem jelentett korszerűtlenséget, hisz a színháznál dolgozott dr. Németh Antal, aki nemzetközi kitekintéssel bíró remek európai szemléletet honosított meg, többek közt a díszletek terén is. Elkészül többek közt egy, ún. feketehorizontú Bohémélet, a zsinórpadlásról pedig fekete cérnaszálakon lógó fehér vattacsomókkal s soronként mozgatva, mintha hó esne. Ez akkor egészen modern megoldásnak számított. Említhetnénk Harsányi Zsolt 1931-ben bemutatott "Család" című drámáját, amelyben nincsenek ajtók, csak ajtó kilincsek, s azok le-felmozgásuk adta az ajtó ki-becsukódását. Ezekről a szakma országszerte beszél, mert merész újításnak számít. De készít az opera-tagozat számára olyan klasszikus terveket, mint a Hunyadi László, a Bajazzó, valamint a Sába királynőjének látványterve. A prózai tagozat számára ő tervezi, többek közt a Hunyady: Feketeszárú cseresznye, vagy Szép Ernő: Aranyóra, Török: Magdaléna, Kálmán: Csárdáskirálynő, Eisemann-Halász: Egy csók és más semmi, Huszka-Martos: Gül baba, Jakobi-Bródy-Martos: Sybill darabokhoz a díszleteket, megjegyezendő, hogy nem kisebb sztárok játszanak Szegeden akkortájt, mint Kiss Manyi, Bilicsi Tivadar, Patkós Irma, akik a színház tagjai, sőt egy-egy darab erejéig vendégjátékra, még Bajor Gizi is megjelent.
Elkészíti József Ferenc főherceg és fia darabjának terveit, a "Colombus"-t, amely óriási sikert arat, sőt, később megismétlik az előadást a szegedi Tisza-parton is, ahol egy uszályra teszik a díszleteket.

1935-ben Dr. Németh Antal igazgató a Nemzeti Színházhoz szerződteti, ahol vezető szcenikus és díszlettervező lesz.

A szegedi évek során összeszokott csapat tagjaként, amikor dr. Németh Antalt kinevezik a fővárosi Nemzeti Színház élére direktornak, Varga Mátyást hívja maga mellé szcenikai vezetőnek. Ez kezdetben a meglevő szcenikai gárda, és Varga Mátyás között némi súrlódáshoz vezet, de kitűnő kollegiális szemléletének köszönhetően, rövid idő alatt úrrá lesz az ellenérzéseken, s szakmai hozzáértésének köszönhetően grandiózus hátterek, és díszletek előállítása indulhat meg a Nemzeti Színház épületével szemben lévő ház felső emeletein, akkortájt már kialakuló festő teremben. Ez a díszletfestő "üzem" túléli az 1965-ös Nemzeti Színház lebontást is, és továbbiakban, mint "Központi Festőműterem" áll majd a fővárosi színházak rendelkezésére, az Operaház önálló festőműtermét leszámítva, több mint ötven éven át, az egyetlen fővárosi műhely, ahol díszletek készülnek, amolyan "díszlet gyár" a színházak számára. Ez időtájt, önálló szcenikai műhelye, a Magyar Televíziónak, és Magyar Filmgyártó Vállalatnak van ezen fent említett műtermek mellett, de ez utóbbi intézmények főképp saját produkciójaikat preferálják. Térjünk vissza Varga Mátyás szegedi működéséhez.

1936-tól 1939-ig, majd 1959-től az újra induló Szegedi Szabadtéri Játékok tervezője, vezető szcenikusa.

A szegedi Dóm és az egyetemi árkádos épületek adta térben Hont Ferenc, a Bethlen-kör-ből, s a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának tagjai, alkotta baráti közösség segítségével, megálmodják, külhoni tapasztalataikra támaszkodva a Szabatéri Játékok, nyári rendezvényeit. (Hont Ferenc két esztendőn keresztül segédrendező Gemeier mellett Párizsban). Nagy gondot fordítanak a színház elméleti kérdéseire, a gyakorlati problémák mellett. A társaság tagjai közül kimelendő Hont Ferenc, a szellemi vezér, mellette ott van a néprajzban jártas Ortutay Gyula, Buday György, a neves képzőművész, valamint Benedek Marcell. Keresik a színészképzés új útjait, míg Jovánovics Jenő, Bálint Lajos, Pünkösti Andor a játék és környezet, az architektúra kérdéseit járják körül. Berczeli Anzelm Károly és társai Honttal karöltve, 1931-ben, az első próbaüzem alatt levezénylik a nyári játékot. Az akkori kultuszminisztérium, s személy szerint Klebersberg Kuno, a miniszter, magának szeretné tudni a rendezvényt, s annak sikerét. A kisajátítás végülis is, a néhány évre elhúzódó financiális problémák kapcsán, be is következik. A szervezők nem tudnak annyi pénzt előteremteni önerőből, amely a játékokat üzemeltetné, s az állami beavatkozás, egyben a korábbi "függetlenség" feladását is jelenti. A közönség szuper produkciókat akar látni, s többek között a német sztárrendezőt, Max Reinhardot szeretné Szegeden tudni. A hazai szerzők, rendezők, főképp, ha azok szegediek, nem rendelkeznek ekkora vonzerővel. Csalódás a közvélemény számára. Ebbe a közegbe kapcsolódik be a társaságot igen jól ismerő Varga Mátyás, aki már a kezdeteknél segít a díszletek előállításában, s 1936-tól fogva a kialakuló nyári játékok vezető és tervező szcenikusa. Nemzeti Színháznál betöltött állását korántsem befolyásolja a nyári tevékenysége. Elkészíti többek közt Madách: Az ember tragédiája, Herczeg: Bizánc, Kacsoh: János vitéz, Berczely: Fekete Mária, Kodály: Háry János darabjainak nagyszabású díszlettervét, s az előállításukban is tevékeny részt vállal.
(A szegedi Dóm tér, Közép-Európa legnagyobb felületű színpada, még ma is!)

1939-1941 között a Hunnia Filmgyár, valamint a Magyar Filmiroda megbízásából tervez, és jórészt készít is filmdíszleteket.

"... az 1938-as évfordulóra készítettek egy Szent Istvánról szóló kisfilmet, de akkor már az első zsidótörvény életbe lépése miatt, kiváló tehetségű kollégám, Pán József nem csinálhatta meg hozzá a díszletet. Ő javasolt maga helyett engem. Egy hatalmas koronázó termet kellett terveznem. A filmnek, s benne az én díszletemnek is nagy sikere lett. Utána gyakran hívtak, nagyon szerettem például a Kodolányi-drámából készült Földindulás című filmet, amelynek Páger Antal volt a főszereplője. Akkoriban rengeteget dolgoztam a filmesekkel, én csináltam többek között a Tóparti látomás, A tanítónő, később az Ének a búzamezőkről és a Beszterce ostroma díszleteit. A legkedvesebb filmes munkám az 1955-ben forgatott Liliomfi volt, de nagyon szerettem a Budapesti tavaszt is." - emlékszik vissza egy riportja kapcsán Varga Mátyás ezekre az évekre.

1941-től 1944-ig a Kolozsvári Nemzeti Színház tervezője

A háborús évek alatt, Erdély részleges visszacsatolása kapcsán a kolozsvári Nemzeti Színházhoz szerződik, hogy tudásával és nagy tapasztalatával segítse az erdélyi közönséget friss szemléletű díszleteinek interpretálásával. Néhány éves működése alatt megreformálja a színház szcenikai részlegét, a benne rejlő pedagógusi véna alkalmazásával lerakja, egy "Varga Mátyás szemléletű" iskola alapjait, azonban a háború és a front közeledése mindent felrúg. Ő először Szegedre, majd a front közeledtével, a sok menekülővel egyetemben, Pestre költözik. Németh Antal állást biztosít a számára, s újból a Nemzeti Színház szcenikusa lesz.

1944-1980 között a Nemzeti Színház tervezőművésze

Kisebb-nagyobb megszakításokkal, de nyugdíjaztatásáig a Nemzeti Színház kimagasló tudású, egyik legfoglalkoztatottabb vezető tervezője lesz. Fél évszázadon át a legnagyobb rendezőegyéniségek - Németh Antal, Major Tamás, Várkonyi Zoltán, Nádasdy Kálmán, Marton Endre, Mikó András - alkotótársaként dolgik. Összességében közel félezer díszletet tervez színházának.

Varga Mátyás a pedagógus

1952-56-ban az Iparművészeti Főiskola díszlettervező szakán tanszékvezető, s egész generációt nevel ki szakértelemmel, a szcenikai tudományok ismeretére, mindenkor alapul véve a kivitelezés pontosságát és fontosságát. Hallgatóit nyári és esti produkciókhoz küldi díszleteket festeni, készíteni, hogy a szakma minden fortélyával tisztában legyenek már a tervezés fázisában.

Varga Mátyás és Szeged

A Szegedi Szabadtéri Játékok 1959-es újraindulásától a Dóm téri színpad legnagyobb szcenikai szakértője, mintegy harminc, nagyszabású produkció díszlete fűződik a nevéhez. Nyugdíjaztatásáig Budapesten él, majd visszaköltözik Szegedre, ahol 1987. augusztus 1-jén, Szegeden, a Bécsi körút 11/a szám alatt önálló Színháztörténeti Kiállítóházat nyit. A házat korábban megvásárolja, majd rendbehozatja, kiállítást készít benne, jórészt saját munkáinak helyt adva, majd idővel Szeged városának adományozza mindezt, amely azóta is a Móra Ferenc Múzeum kezelésében áll, s állandó kiállításként várja az érdeklődőket.

Először a Párizsi világkiállításon nyílik alkalma terveinek bemutatására, ahol O'Neill: Amerikai Elektra című darabjához készített terveit 1937-ben ezüstéremmel jutalmazzák, majd számos kisebb bemutatkozó tárlat mellett, 1970-ben életmű kiállítást rendeznek a számára a Nemzeti Galériában. Élete delén Európa-szerte bemutatják grafikai íveit, terveit, s makettjeit.
Az idősödő, de töretlen munkabírású művész tervet készít a margitszigeti Szabadtéri Színpadra az Attila c. előadáshoz, majd 1993-ban Antall József, az elhunyt miniszterelnök, parlamenti és temetői ravatalát övező teret terveztetik meg vele, s utolsó jelentős munkájaként a Honfoglalás című film díszleteit készíti, ahol a forgatás során Franco Neroval kerül jó barátságba.
"... Mindennap dolgozom. Magam vásárolok be, ami kicsit már fárasztó, de a múltkor megvizsgált egyik régi professzor ismerősöm, aki azt mondta, még tíz-tizenöt évet ad. Annyi már biztosan nem lesz, de remélem, sok elkezdett munkát be tudok még fejezni" - nyilatkozik egy helyi lap munkatársának utolsó interjúi egyikében.

Művészetét érdemes és kiváló művészi címmel, Bartók-Pásztory-díjjal, SZOT-díjjal valamint Kossuth-díjjal is elismerik, 1990-ben Szeged város díszpolgárává választják, 1993-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti Keresztjét veheti át. 1999 májusában elsőként veheti át életművéért a civil kezdeményezésre létrehozott Dömötör-díjat. Élete során, mintegy ezer díszletet tervezett színházi előadásokhoz, filmekhez és tévéjátékokhoz.

Varga Mátyás Színháztörténeti Kiállítóház

1987. augusztus 1-jén nyílt meg Szegeden a Bécsi körút 11/a . szám alatt a Varga Mátyás Színháztörténeti Kiállítóház. A felújításra szoruló épületet Varga Mátyás díszlettervező művész megvásárolta, s Tarnai István Ybl-díjas építész tervei szerint felújították. A kiállítás berendezése után Varga Mátyás a kiállítóházat Szeged városának ajándékozta, amely azóta is a város tulajdonában, s a Móra Ferenc Múzeum üzemeltetésében működik.

A Szegedi Szabadtéri Játékokra érkező közönség teljes képet kaphat itt a szabadtéri játékok történetéről és Varga Mátyás díszlettervezői munkásságáról.

A háromszintes kiállítóház közel 300 m2-es területén Varga Mátyás hat évtizedes munkásságának bemutatásán keresztül a magyarországi színháztörténet egy jelentős szeletéről alkothatnak képet a látogatók.

Az intim belső udvar felől nyitott folyosón jutunk a kiállítóház alsó szintjére. A folyosót harmincas évekbeli plakátok díszítik.

Az első kiállítóteremben Varga Mátyás díszletterveinek kronológiai, részben hangulati, érzelmi elvekkel kialakított bemutatóját találjuk. A következő szinten az Országépítő címet viselő murális kerámia Kós Károly előtt tiszteleg, s további színdarabok díszleteinek elemeit, plasztikus kerámiakompozíciókat és díszletterveket találunk itt. A tetőtéri legfelső szinten Varga Mátyás - ma már történeti dokumentum értéket is képviselő - grafikái láthatóak.

Díjak, elismerések:

1937: Párizsi világkiállítás (ezüstérem)
1956: Érdemes művész
1957: Kossuth-díj
1982: Kiváló művész
1990: Szeged város díszpolgára
1991: SZOT-díj
1993: A Szegedért Alapítvány fődíja
1993: A Magyar Köztársaság Érdemrend Tisztikeresztje
1999: Szeged, Dömötör-díj