Adatok:
1903. - Műegyetem építészmérnöki diploma
1905. - Műemlék restaurátor, zenét tanul,
1907 -első dalai a Bonbonierre kabaréban
1918-1923 Royal Orfeum direktora
1924-1926 Budapesti Városi Színház igazgatója
1926- Royal Orfeum direktora

Életútja részletesebben

A szegedi gyermekkor

"... a szegedi Iskola utcában születtem, a Braunswelter-féle órásbolttal szemben. Ez az órásbolt nagy szerepet játszott gyermekkoromban, mert míg más csemeték a bazárok és a játéküzletek kirakatait bámulták, addig, én félnapokig el tudtam nézni a Braunswelter kirakatában tiktakoló apróbb és nagyobb órákat... legnagyobb szórakozásom az volt, hogy tanulmányoztam az órákat, hogy pontosan járnak-e? Talán ennek köszönhetem, hogy mindmáig minden körülmények között legnagyobb erényem a pontosság." - írja 1925-ben a "Délibáb" magazin hasábjain gyerekkoráról Zerkovitz. A zene iránti rajongást édesanyajának köszönheti, aki Goldmarck növendéke volt egykor, és nővéreivel, bátyjáival egyetemben magas zenei műveltséget kapnak már kora gyerekkoruktól fogva. "Otthonunkban állandóan a legjobb zenét hallottam. Sokszor ki-kiruccantam az újszegedi szőlőkbe, ahol szinte magamról megfeletkezve énekeltem azt a sok szép dalt, amelyre odahaza tanított az édesanyám."

A színház és előadóművészet iránti érdeklődése

" Más gyermektársaimmal ellentétben, nem a cégtáblákon, hanem a színlapokon tanultam meg olvasni. Ezek voltak életem első olvasmány élményei. A művészetet először a Barokaldi-cirkusz kerítésein kívül tanulmányoztam, ahonnan bekukucskálva néztem végig az előadást." Minden zsebpénzét, és családi adományokat a tányérozó bohócnak adja. "Nagyobb tisztelettel néztem erre a bohócra, mint jóval késöbb a műegyetemi tanáraimra."

A Markó utcai Reálban

Zerkovitz Béla, iskoláit Budapesten a Markó utcai reáliskolában folytatja (néhány esztendővel Karinthy Frigyes elött, bár jónéhány tanárának alakja feltűnik a "Tanár úr kérem"-ben). Iskolatársa Földes Imre, és Drégely Gábor többek közt, akiknek színházi érdeklődése találkozik Zerkovitz színház rajongásával. Lopva a Fisch-varietéket látogatják, és a Hökköm-színház előadásainak jegyére változnak a tankönyvek és használt iskolaszerekért kapott fillérek. Az iskola tanárainak, Prém Józsefnek és Szekeres Kálmánnak köszönhetően a lelkes ifjak érdeklődését megfelelő irányba terelve és kihasználva, bevezetik a vasárnap délelötti iskolai matinéelőadásokat. Diákok zenélnek, rendeznek, előadnak, s a nézők jó része is a diákokból, azok szüleiből verbuválódnak. Egy vasárnapi matinéelőadáson vezényel először életében a diák-Zerkovitz, egy huszonnégytagú zenekart, mindenféle előtanulmányok nélkül. "Büszke voltam erre - vallja késöbb visszaemlékezve - de azért irigyeltem Földes Imrét, aki színdarabokat írt a matinénk számára, amelyeknek zenéjét iskolánk büszkesége, Jacobi Viktor szerezte."

Zerkovitz és a zenetanulás

Tizennégyévesen Mészáros Imre és Valdmann tanítványa, hegedülni tanul. A lassú tempót nem bírja, és hegedű helyett órákig ül a zongora elött, és saját zenei gondolatait, dallamait játsza. Zongoratudását még a szülői házból hozza. Hegedűtanulmányaiban lassan halad előre, és egy nap Mészáros Imre, a magyar Királyi Operaház késöbbi igazgatója hívatja Zerkovitz édeasnyját, és kijelenti, hogy ne eröltessék a hegedűórákat, mert a gyerek egy zenei antitalentum. A család ekkor felhagy Zerkovitz zenei képzésével, és mint hogy jó tanuló, inkább a mérnöki, építészmérnöki egzakt vonalra állítják át a gyermek életúját. Reáltárgyakban kíváló eredményeket mondhat magáénak. Zenei tanulmányainak felfüggesztéséről, így vall a már idősödő komponista: "Boldog voltam, mert felszabadultam minden pedagógia alól és egyedül hagyatva, magam sem tudom hogyan, képeztem magam tovább"

A műegyetemen

Kitüntetéssel szerez diplomát a Műegyetem építészmérnöki karán. Építészmérnökként helyezkedik el, és közreműködik a Műegyetem akkor épülő épületszárnyainak kidolgozásában. Majd Olaszországban műemlék restaulásoknál kap munkát. Hazatérve, az akkor épp virágzásnak induló műemlékvédelem tárt karokkal várja a tehetséges ifjút, így első mérnöki munkáinak egyikeként, részt vesz a Királyi palota egyes részeinek helyreállítási munkálataiban. "A muzsika iránti lelkesedésem Olaszországi útjaimon lépett tetőfokára s szinte észrevétlenül vetődtem a műépítészi pályáról a zeneszerzői pályára".
Bár megjegyezendő, hogy első kupléját, még műegyetemista korában, két vizsgaközti levezetésül írja, "Integrál Böske" címmel, amely dalban saját egyetemi kollegináit figurázza ki. Késöbb, egy egyetemi rajzóra alatt veti papírra a "Katóka, szívem szép Katája" című dalát, amely késöbb országos hírt szerez, szerzőjének.

Zerkovitz a pályakezdő

"Lucskos novemberi este volt és én szívszorongva lestem a Fővárosi Orfeum kiskapujában Baumann Károly megérkezését. Nagy bátortalanul bemutatkoztam neki és bemutattam első szerzeményemet." - ma talán egy direktor elutasít egy utcán útját álló kezdő, ám de ambiciózus fiatalembert, jobb esetben elektronikus levélbéli megkeresésre utalja (soha sem válaszolva rá!), nem így Baumann, aki rögvest, lámpafénynél átnézi a szöveget, benn az orfeumban, meghallgatja a dallamot, majd átöleli, és közli vele, hogy rövidesen egész biztosan hallani fog felőle. Biztosítja tehetsége felől. Zerkovitz ekkor mérnök még, de számára ez jelenti a startot, a célszalagot sikerrel átszakítva megállíthatatlanul jönnek a dalok tollából élete végéig.

Zerkovitz dalok tűnnek fel a színpadokon

Rövidesen Albach, Gyárfás Dezső a kor legnevesebb komikusai, László Rózsi, és Solti Hermin, Medgyaszai Vilma, a kor női dízőz-sztárjai éneklik dalait. Aztán a "Hulló falevél" slágere, egycsapásra megváltoztatja életét. Nemcsak, hogy országos ismertséget szerez dalával, hanem maga az előadó művésznő lesz a felesége 1910-ben. Egy esztendős házassága alatt írja meg első operettjét, 1911-ben, az "Aranyesőt". Gyors egymásutánban, követik a dalok és operettek egymást, hamarosan az ország, és lassan európa egyik legfoglalkoztatottabb zeneszerzőjévé válik. Nem csak itthon, hanem Bécsben, Berlinben, Hamburgban, Milánóban fujják slágereit, és Amerikaszerte is több színpadon játszák dallamait, operettjeit.

Senki sem próféta, a saját hazájában

Milánóban, a Lyrico Teatroban, bemutatják például a "La bambola della prateria" című darabját (olasz nyelven írja eleve!), s Fraccaroli az ismert olasz újságíró feljegyzi, amint a premier után Giacomo Puccini a banketten megkeresi Zerkowitzot, s gratulál olasz sikereihez, s érdeklődni kezd a hazai sikerei felől, mire Zerkowitz megjegyzi: "... csak külföldön szeretnek, odahaza csipkednek, sok rosszakarattal vesznek körül".
"Zerkowitz Bélát ezidőtájt divat konfekcionált viccformulákkal csipkedni, belemarni, amelyek azonban persze sohse tudták elérni dalai népszerűségét." - írja Nagy Endre a Kabaré regényében róla. - "...ha maga a műfaj, nem is volt nagyon előkelő, de ennek a műfajnak ő volt a legfölényesebb mestere. Ha egyáltalán lehet beszélni különleges budapesti utcai költészetről, ennek a költészetnek ő volt a klasszikusa. Ennek a szegény, ordenáré, újdonsült és mégis tehetséges városnak az elpusztíthatatlan jókedve, fölényes cinizmusa, harsányan áradozó szentimentalizmusa őbenne kapott költői formát. Verseiből egy-egy közkeletű, triviális szó olyan meglepően, üdén virított ki, mint a népies hímzések együgyü tulipánjai. -Mondják meg a legkisebbik Horváth-lánynak, nem igaz az, amit rólam diskurálnak.- Ilyen szavakat, csak az tud megtalálni, akiben egy nagyon széles közösség szíve dobog." - írja Nagy Endre Zerkovitzról, a Kabaré regényében.

Irigyelve tehetségét jókedvét

Hátamögött a termékeny zeneírót Lopkovitznak gúnyolták, talán irigységből, a cseh hercegi család nevének, Lobkowitz* herzeg hangalakját kapcsolva össze, a máshonnan szerzett dallamok felhasználására utalva. Néha, bizonyos kávéházi társaságban maga is ezen a néven mutatkozik be, nagy nevetések közepette, más alkalommal meg bántotta ez a sommás összegzés róla. Kortársa és kollégája Kellér Dezső szerint is a nagyszámú slágere közt akad egynéhány más szerzők dallamvilágából felismerhető átirat, ám a java, eredeti és hamisítatlan, sőt jellegzetesen Zerkovitz. Ha valaki, az akkor Pesti "Broadway" világában sikert akart elérni, első helyen szerzőnek Zerkovitz-ot kereste meg.

Zerkowitz és a Tanácskormányzás

Az első világháború végétől alig pár hét telik el, és a vesztes államok egyikében, forrongani kezd a nép. Budapesten szívszorító hangulat uralkodik. Sok-százezer halott a vesztes háborúban, apanélküli családok tizezrei, hősihalott gyermekek fájó sebe, elvesztett kollégák, szomszédok megszámlálhatatlan sora párosul bankcsődökkel, fizetésképtelenné váló családok, emberi tragédiák, hadifogolytáborok internáltjainak szörnyű kuszaságával, miközben az ország felelősei egymásra mutogatnak. A lázadás több hullámban eléri az országot. Nehéz jó döntéseket hozni, nem politikus embernek, főképpen, ha, semmi sem az, aminek mutatja magát. Tulajdonképpen mi viszi Zerkovitzot a lázadók oldalára, nem tudjuk. Talán együttérzés, talán valami tettleges változtatni vágyás, meggyőződés, csak találgatni lehet. Tény hogy Fedák Sári autójában ott ül tizenkét cigányzenész társaságában, 1919. április 6.-án, és a kommün számára írott agitációs-propaganda dalának kottáit osztogatja, az autogrammot szüntelenül adó Fedák mellett.
"1919. március 21-én vette át a kommün a hatalmat. Április 6-án, vasárnap úgynevezett toborzónapot rendeztek, amelyre a budapesti színészek színe-javával együtt engem is kirendeltek."-írja Fedák erről késöbb egy napilapban. Zerkovitz és Fedák valószínüleg nem is sejtik azt, amit jóval késöbb, már a Kommün vezetői nyíltan vallanak, a többlépcsős forradalom elméletükről: "- először a széles körben mozgósítani a polgárság elégedetlen és tenni vágyó köreit, őket felhasználva, kivívni a forradalmat, majd belső megtisztulás után, átvenni a hatalmat." A proletárforradalom újsüttetű eszméit, Szamuely, és Kun Béla első kézből Lenintől kapja. Mire a jószándékuak, a megvezetettek tömegei felocsudnak, bennt találják magukat a mocsár legközepén, amiből jól kijönni nem lehet. Fedákot vörös múltjáért bebörtönzik Bécsújhelyen, Zerkovitzot jobboldali támadások érik a propaganda daláért, a "Be be be kell lépni a vöröshadseregbe" nótájáért, és annak kétszázezer kinyomtatott példányaiért. A kommünt követően elmegy a támadások elől külföldre. Nélkülözni hosszú ideig mégsem lehet, mert Ő a legjobb. A Rózsavölgyi és Társa zeneműboltjában a háború során, a gramofonlemez üzletágban, az akkori mércével mérve rekordpéldányszám fogyott Zerkovitz Béla: "Bözsi ne sírjon..." című slágeréből például. (első siker dala)

Zerkowitz a slágergyáros

Zerkowitz Béla neve már a biztos siker záloga. A Budai Színkör például nyaranta egy-egy új Zerkowitz operett bemutatásával rukkol ki. Elképesztő szereposztással, pillanatok alatt slágerré érő dalok sokaságával, a kor legnagyobb kasszasikereit érik el, évről évre megismételve, hosszú időn keresztül.
1926-ban például a "Csókos asszony" bemutatásakor, a nagyhírű prózai színész, a tekintélyt parancsoló Hegedüs Gyula, kiáll a színpadra és elénekli, hogy "van a Bajza utca sarkán, egy kis palota, kisasszony, ha boldogtalan, jöjjön el oda..." Az első előadás már tomboló siker. Hegedüs játékával pedig nem leereszkedett a könnyű műfajhoz, hanem felmeli, magához. Honthy Hanna, Somogyi Nusi, Kabos Gyula játéka pedig a klasszikusok rangjára emeli az ősbemutatót. Aztán a "Muzsikus Ferkó", Honthy-Kabos játéka mellett, Biller Irén az UFA berlini sztárja, és Kiss Ferenc a címszerepekben, jelenti a sikeres Zerkovitz operettek következő állomását. 1927 május 21-én bemutatják "A legkisebbik Horváth lány" c. operettjét.
"... Tizenhatesztendeje írtam egy dalt, hogy "mondják meg a legkisebbik Horváth-lánynak... Hej, de nem igaz, az, amit rólam diskurálnak..." Akkor még nem gondoltam volna, hogy tizenhat évvel késöbb ez a bizonyos Horváth Bözsi, akihez a dalt írtam, egyszer még egy operettem hősnője lesz. Amikor a dalt széltében hosszában elkezdték énekelni annak idején az országban, sokan azt hitték, hogy népdal. Aztán amikor kiderült, hogy én írtam, nem kisebb emberek írtak róla méltatást, mint Heltai Jenő és Molnár Ferenc. Azóta engem már szívesen elkönyvelnek a pesti aszfalt muzsikusának. Vállalom ezt is! De megvallom, jólesett, hogy amikor ez a magyarnótám felhangzott az operettemben, a második szótól kezdve az egész nézőtér énekelte és dúdolta." - nyilatkozza egy riportban Zerkowitz.

Zerkovitz direktor lesz

Az UNIO színházainak szerveződésekor, dr. Faludy Jenő megkeresi, és rá akarja bízni a Blaha Lujza Színház vezetését, irányítását. A megegyezés nem sikerül, amit késöbb az UNIO bukása körüli botrányok idején már felszabadultan nyugtáz. Késöbb azonban mégis sikerül a dikertori státusz, bár ő maga ezt nem igen erölteti, a sors erről mégis másképp rendelkezik. A Budai Színkörben időről időre kerülnek színre operettjei, és Sebestyén Gézával egyre bensőségesebb munkakapcsolata alakul ki. A "Nóta vége" című darabjának 75. Előadása kapcsán rendezett ünnepségen, Sebestyén a következőket mondja: "A magában rejlő és tomboló vágyat és szerelmet a színház után, úgy akarom honorálni, hogy magamhoz veszem direktornak." Zerkovitz életében először, de nem utoljára, így színházigazgató lesz.

Zerkowitz, mint a Royal Orfeum direktor

Élete során 36 operett zenéjét ír."...ezen kívül közel 800 dalt komponáltam, melyek közül néhány egészen népszerű is lett." Színházigazgatókként vezeti hat éven át a Royal Orfeumot, 1918-1923 között, majd két esztendőn át 1924-1926 között, a Budapesti Városi Színház igazgatója, 1926. november 1.-től fogva bérlő igazgatója a Royal Orfeumnak. Műsorpolitikája révén világsztárok szerződésével frissíti a hazai sztároktól is gazdag kínálatot, s ezzel Budapest elsőrangú helyévé emelte a Royal Orfeumot. Zenekarok, zsonglőrök, bűvészek mellett az akkori európa leghíresebb zenebohóca Grock, mellett nem kisebb csillag, mint maga Josephine Baker-t tudhatja társulatában, vendégművészként hosszú hónapokon keresztül. Grock (Adrian Wettach) a svájci származású zenebohóc, akinek mestere a magyar Alberto (László János), Zerkovitz felkérésének eleget téve jön hazánkban hosszabb időre, hogy pályája indulásának színhelyén szerepelhessen ismét, annak ellenére, hogy a világ számos országába felléphetett volna jóval magsabb összegért. (Magyarországon: 40 DM/ nap). Josephine Baker, a színesbőrű őrjítő csillagért Berlinből, Bécsből, Milánóból is rendszeresen utaztak ide, és valósággal a csilláron is lógtak, csakhogy bejussanak az Orfeumba. Amikor ideérkezett a sztár, Zerkovitz egy dalt írt számára, "Gyere Jozefin" címmel, ami itthon tette ismertté akkor Bakert, és idővel ez nagy hazai slágerré is vállt. Ez a dal, viszont nem átrepült országhatárokat és Bakernek a világ számos helyén jelentett sikert. Évekkel késöbb levélben köszöni meg a világsztár ezt az egykori dalt:
" Mon cher Zerkovitz!
Most, hogy amerikából megint Párizsba teszem át a főhadiszállásomat, még egyszer meg akarom köszönni azt a slágert, amit Pestre való jövetelem idején komponállt, és amellyel, az óta az egész világon rendkívüli sikerem volt..." Párizsba érkeztével francia szöveget irat Baker, és akkoriban egy teljes éven át minden este, ezrek énekelik vele a refrént: "Dites-moi Josephine..."
Számtalan slágert írt még Baker számára Zerkovitz, amire a párizsiak még ma is szívesen emlékeznek, bár Zerkovitz neve és személye elhomályosul számukra a múlt ködében.

Csáth Géza, többek közt Zerkowitzról, és a pesti folklórról

" A pesti dal, ami a muzsikát illeti, pont megfelelője annak a speciális pesti irodalomnak, amely a fővárost felfedezte. Valami kasírozott, stilizált cigányosság van benne, a városligeti hinták sípládáinak jellegével. Valami franciás sikk, valami fővárosi szegényes fényűzés, ugyanaz, amit szegény és csinos masamód-lányok jó cipőin, ízléses kalapjain és öntudatos affektált járásán csodálhatunk. Valami nekikeseredett züllöttség és fölényes fásultság, ami az élet lélekvesztettjeit, a művészeket jellemzi. Valami léha lenézése a nemes férfias nagy akarásnak és kimosolygása mindennek, amit a közönséges ember komolyan vesz.
Ez a zene kedveli a trivialitásokat, sőt keresi azt. De nem elégszik meg a már bevált formációkkal, hanem újakat keres. Példa: a "Móric" refrénje. Az élet nagy szomorúságait elintézi pár cinikus szóval:

" Matild maga nem is szép
És nem is fiatal,
Tűnjön hát a balfenéken el.!"

Mondom, a muzsika is ilyen. A zeneszerző győzi ötlettel, de olykor tudatos nembánomsággal felhasználja, ami a más meglévőből kell neki. A léha nótája például egy huszonöt esztendős elterjedt népdalból van csinálva. Vagy az amerikai kuplék konstruálását utánozzák. "Ami jól esik, azt meg nem tagadom magamtól"-féle elv ez: művészi filozófiává kristályosodva.
A pesti dal eszerint megszületett, él. Még alig tíz esztendős ugyan, lehet, hogy annyi sincs, de kemény legény.
Nyurga, sápadt fiú. Talán törvénytelen gyerek.!... A ruhája rongyos, de a mágnások vagy a nagystílű gazemberek grandezzájával viseli. Szereti és megveti az életet. A mosolya keserű és a nevetése kissé erőltetett. De megél a jég hátán is - ez bizonyos." 1906. 7. sz. Nyugat. Csáth Géza: A Pesti dal

Zerkowitz a magánember

"Van egy feleségem és két fiam, jó az étvágyam és jó a kedvem, ragaszkodom az élethez" - írja a Blaha albumban magáról Zerkovitz 1926-ban.
"Nem szabad és nem lehet a sorstól többet kívánni annál, mint amivel az eddigi munkásságomat honorálta. Ez több mind annál, amit valaha is remélni mertem. A békés boldog családi otthon, a két nagy fiam, befelyezettnek mutatják azt az ösvényt, annyi viszályon, intrikán keresztül valami különös szeretettel támogatott a gondviselés." - mondja 47 évesen, 1928-ban egy riporteri kérdésre válaszolva.
Családi élete botrányoktól mentes, szeretetteli, és nem a nagyközönség elött zajló. Nincsenek titokzatos táncosnők, balerinák, pletykák is inkább a tehetségét, sikereit irigylők körében terjeng, s jobbára a rosszindulatú sandaság megnyilvánulásai semmint a magánember Zerkovitz családi életére vonatkozóak. Nehezen viseli mindazonáltal a suttogók, keltette rossz légkört, munkájába temetkezik, külföldi premierjeit jelenlétével segíti, gyakran családostul kiköltözve egy adott helyre. Azon kevesek, közé tartozik, akiknek életét, valóban kitölti a család.

Zerkovitz a parnasszus tetején

Darabjait európaszerte játszák nagy sikerrel a színházak, melódiáit, aminek jó része Budapesthez kötődik, dúdolják Berlinben, Lipcsében, Bécsben, Párizsban, Milánóban, épp úgy, mint Moszkvában és Leningárdon, bemutatják az USA számos színházában, s tapsolnak északeurópában épp úgy, mint a déli városok színházaiban.

Zerkovitz és a film

Két mozifilm, az "Iza néni" 1933-ban, s 1938-ban "A papucshős" film betétdalait írja, s zenéi felhasználásával egy a harmincasévekben játszódó magyar film, a "Vasvirág" c. film, zenei betétjei fűződnek a nevéhez. A slágergyáros, a sanzon király, ahogy a korabeli sajtó beszél Zerkovitzról, magánéletében zárkózottan, és visszavonultan él családjával.

Halála

A háborút követően 1948-ban, viszonylag fiatalon 67-évesen távozott tőlünk.
Zerkovitz utóélete:
Operettjeit rendszeresen felújítják színházaink, slágerei velünk élnek, ezernyi új hangzásvilágba helyezve, sokszor nem is tudatosodva, hogy mindezek alkotója Zerkovitz Béla.
" Bözsi, ne sírjon..., Én és a holdvilág..., Nem tudom, mi az oka..., Mi muzsikus lelkek..., Asszonykám, adj egy kis pihenőt..., Látta-e már Budapestet éjjel..., Az egyiknek sikerül..., Van a Bajza ucca sarkán...., Éjjel az omnibusz tetején..., Uncili, smuncili..., Ez a föld a hazám..., Párizsban huncut a lány..., Tanulj meg fiacskám komédiázni..., Lehoznám néked a csillagokat, Gyere, te nímand..., Te szőke gyerek."

Csak néhány abból, a tengernyi slágerből, amelyek örök időkre bevésik az emberek szívébe Zerkowitz Béla kifogyhatatlan virtuozítású dallam és szövegvilágát, valahogy hozzátartozik már magyarságunkhoz, mint a Visegrádi Salamon-torony, meg a lenyugvó nap a Balatonnál, a budai vár, a 7-es busz, meg a Keleti pályaudvar.

Zekovitz mára ismeretlen idehaza

Az operett, főképp az új magyar operett, annak ellenére, hogy nemzetközi kitekintésben jelentős sikereket mondhat magáénak, itthon a lesajnált műfaj kategóriájába tartozik. A kommunista ideológia a polgári értékek hű leképeződésének tartja, és csak hosszú folyamat részeként válik a "tiltott" kategorizálásból a "tűrt" kategóriába sorolható műfajjá. Ez alól a kategórizálás alól, olyan operett művek kapnak feloldozást, amelyeket némi ideológiai felhanggal lehetett a pártellenőrzés felé, eladhatóvá tenni, és a nagyközönségnek bemutatni. Ilyen egyebek mellett, az urizálást kikarikírozó "Mágnás Miska", vagy ugyancsak a dzsentri világ karikatúrájává tett "Csárdáskirálynő". Ezek nyitották a sort meg a többiek elött, azzal, hogy bizonyos művek egyáltalán nem kerülhettek, a repríz sorozatba szinte soha. Magát a műfajt, a korabeli pártitészek, bértollnokok "polgári giccs" - ként aposztrofállják. Mára az angol-amerikai musicall-ok özönében, a teljesen hazainak tekinthető műfaj elhalásáról beszélhetünk. A Hont szerkesztette Színházi Kislexikonban említést se tesznek Zerkovitzról, az Operettek könyve (1960) is jobbára felsorolásként tesz említést róla, kimarad a Filmlexikonból is 1972-ben, mint annyi más helyről is. A sokat kritizállt szcenáriumok angolszász, vagy amerikai felhanggal már nem giccsesek, musicall hangszerelésben, a kornak megfelelő rock-os hangzásban, mára az elfogadott műfajjá válnak. Sőt a hazai, historikus rockopera műfaja is megveti a lábát, de a hungaricumként tekinthető, Magyar Operett, egy-egy felújítást leszámítva nem vagy alig nyerhet teret, a magyar színpadokon. Ma azonban az anyagi korlátok közé szorított színházak egyre többet nyúlnak a régi kasszasirekhez, így néha Zerkovitz is előkerül.
Zerkovitz Béláról magyar nyelven, magyar szerzőtől, önálló könyv, tanulmány nem jelent meg halála óta, miközben szerzeményei, örökzöld dallamai, a rádói, televízió showműsorainak állandó és visszatérő elemeit adják, és slágereit számtalan átdolgozásban hallhatjuk, a korszerű digitális felvételeken ma is.

Forrás:
Blaha Lujza Emlékalbum 1926 - Zerkovitz önéletrajza -
Szilágyi Ödön: Zerkovitz Béla - Délibáb hetilap, Bp., 1928. 38. szám
Zerkovitz Béla: Hogyan lettem direktor - Délibáb, Bp., 1928. 39. szám
Nagy Endre: A kabaré regénye - Nyugat kiadása, Bp., 1935.
Színházi Élet: -Josephine Baker és Zerkovitz - 1937. 24. szám
Gál György Sándor-Somogyi Vilmos: Operettek könyve - Zeneműkiadó, Bp., 1960.
Rátonyi Róbert: Operett I.-II., Zeneműkiadó, Bp., 1984.
Magyar Színházművészeti Lexikon - 1994 / Zerkovitz Béla,
Kerepesi Temető / híres sírjok listája - Zerkovitz Béla

* = (Wenzel Franz Eusebius Lobkowitz herceg (1609-1677), csehországi nagybirtokos, császári titkos tanácsos és miniszter. 1664-től I. Lipót főudvarmestere, 1669-től belső titkos tanácsosa s a birodalom politikájának tulajdonképpen irányítója.)